Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat

zéknek megvizsgálása végett Szegény Helységünk Határjaitis megvizsgálták volna, értettük az Ingeniernek tellyes szándékát, azon lenni, hogy minden Dunából kiszolgáló fokok és erek eltöltessenek és tellességgel el zárassanak ezen felül a Duna mentében oll töltés vettessék, hogy annak ki árodása azzal meg gátolhassék és e szerint az föld az víz járásoktól és kiöntésektől megmenekedjen. Valóban, ha mind ez úgy megtörténhetnék és végbe vitethetnék^ talán valami hasznot lehetne remélni; de még akkor is az munkának század részét alig érhetné fel, sőtt minékünk nyilvánságos károkat és majd utolsó pusztulásunkat okozván félelemmel várhatjuk. Mi pedig kik Gyermekségünktől fogva itt lakunk, és mind nagyobb, mind kisebb árvizeket értünk, és az föld csinyátis leg jobban tapasztaltuk és tudjuk mindenkor az vizeket (és tudjuk, íhogy a vizeknek) képesint, vagy rendes árodása hasznunkat szerzi, mert szárazság idején bőséges kaszállást és marha legeltetést tapasztalunk, az Halbul pediglen nemcsak élelmünket és ruházatunkat, hanem minden adóinkat és portio fizetésünket szerezhetyük. Mondhatná ugyan valaki, hogy ezek helyet(t) szántó földjeink lesznek, melyekbül valami kevés hasznot várhatunk; de valóban aki ezt megláttya (ti. a valódi körülményeket) tapasztalni fogja, hogy oll sikeres és munkálatos

} hogy emberi munka akki ezt haszonra fordíthassa (nincsen), sőt inkább a Marha és s. v. sörtés neveléstül és járásiul megfosztatunk; de lehetetlen is azt vélünk elhitetni, kik a földnek mivoltát legjobban tudjuk, hogy az rend kívül való árvizek ellen ol töltések gátok és rekeszek, sőt zúgok tetetődhessenek, hogy azzal a Dunának kiöntését rólunk elfordítsa, a rendes ki öntések ellen pedig, melyben inkább hasznunk hogy sem kárunk vagyon, nem szükséges, az nagy áradás ellen váló munka pedig oll káros lenne, hogy a víz rajtunk maradna posvánnyá válna, és mind minékünk, mind pedig Marháink((na)k Dögletességet nemzené és midőn hirtelen vissza nem mehetne' utolsó veszedelmünket, és pusztulásunkat okozná. Könyörgünk azért alázatosan és Instálunk a T,(e)Zc(in)í(ete)s N(eme)s Vármegye Atyai Irgalmassága előtt, hogy méltóztassék abban módot találni

} hogy mi az következendő Nyomorodástul megszabadulhassunk és végső pusztulásra ne juthassunk Melyet isi \az hatalmas Isten hallgassa meg ami könyörgésünket, és az mi hasznunkra fordítsa Tkts. Ns. Vármegye Nemes szívét, hogy békességben meg maradván lehessünk, a Tkts. Ns. Vármegy é(ne)k megfélemlet szegény fiai; Nyéki, Pilisi és Detsi szegénység."

19 A levélírók Öntudattal hivatkoznak arra, hogy ők ismerik a vizek járását, nem egy kis és nagy árvizet éltek át és elsajátították az elődök tapasztalatait is, tudják, hogy a rendes, átlagos (képesint) áradások hasznukat szerzik. Ismerik a föld csínját, vagyis tudják azt, hogy az ártér vízzel megtelésének és kiürülésének mi a módja, lefolyása, milyen akadályokat kell esetleg útjából elhárítaniuk, hol vannak az ártér emelkedettebb pontjai, melyik milyen vízmagasságig marad száraz, azokra mit és hogyan és mennyit lehet menekíteni, azokat hogyan lehet megközelíteni, különböző időjárásban. Árvíznél merre képződhetnek veszedelmes folyások, örvények, merre csendesebb a víz, hol lehet úsztatni, csónakázni. Valóban nemzedékek által halmozott helyi tudásanyagról van itt szó, nemcsak egyszerű általánosságok ismeretéről. A rendes áradások idején tehát esztendőnként a kialakult, kialakított és fenntartott szükség szerint megújított, Dunából kiszolgáló erek, fokok rendszere segítségével jut el az életet adó víz az ártér minden pontjára. Az ártér alacsony vízállásnál, száraz és csapadékszegény időben végzetesebben kiszárad, mint az árvízmentes szint. Az ala164