Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat
szigorította és korlátozta az ártér, a vizek, erdők és nádasok használatát, hanem a vízrendezések ténylegesen is egyre szűkítették az árterületet, 1740-ben Tolna vármegye a kancelláriához küldött felterjesztésében elpanaszolta, hogy a Sió, Sárvíz, és Kapós menti lakosok sokat szenvednek évente az áradástól. Szükséges tehát, hogy a folyók szabályozásával gondoskodjanak a lakosság biztonságáról. A károk fő okozója a sárvízi malomgátak minden nagyobb terv nélküli, önkényes elhelyezése volt. 15 Ez a különben is elmocsarasodott tájban egyre sürgette a vízrendezések és lecsapolások időszerűségét, annál is inkább, mivel az akkori felfogás szerint a mocsarak és elvadult vízi rengetegek lehelték nemcsak a váltólázat, a maláriát, hanem a többi ragályos betegséget is. Bár valószínű egyre esett a kifogott és hasznosítható halmennyiség, a halaknak nem volt megfelelő piaca, a távolabbi szállítás pedig nehézkes volt. A halászat érdekeit így nemigen vehették figyelembe. A külföldi példák, valamint a búzatermelés növelésére való törekvés, majd a gabonakonjunktúra is a lecsapolások és az ártér visszaszorítását szorgalmazták, végül pedig a hajózás érdekei a medrek szűkítéssel való mélyítését követelték meg. (E korban, a XVIII. században a merkantilizmus terjedő divatos tanításainak eredményeként, számos hajózó csatorna terve született. Egy Balaton— Sió—Sárvíz—Duna-csatorna terve is, már 1715-ben. 16 ) Tolna megye új szellemű vízrendezéséhez az indítékot az adta, hogy a kancellária jelentést kért a megye mocsarairól és szabályozatlan folyóvizeiről. 1765 J ben pedig utasította a megyét az utak rendezésére, a vizek kiöntésének meggátlására. 1771. áprilisában már megjelent a Sárvíz rendezésére vonatkozó királyi rendelet. A szabályozás előkészítéséhez szükséges felmérési munkálatokkal Sigray Károly, a helytartótanács gazdasági bizottságának elnöke, Böhm Ferenc mérnököt bízta meg, aki épp akkor fejezte be Fejér megyei munkálatait. Böhm 1772. januárjában már meg is kezdte a Sárvíz vízszintezését és 1772. júniusában a megyegyűlésen már pontos térképet és költségvetést is benyújtott. Bár Tolna megyében a Sárvíz rendezését tekintették központi kérdésnek és Böhm megbízása is elsősorban erre vonatkozott, Sigray 1773-ban terveket készített a Duna medrének szabályozására és partjainak feltöltésére is. 17 Ekkor felmerült az a terv is, hogy a Sárvizet Tolnánál vezetnék be a Dunába, Böhm ezt azzal utasította vissza, hogy számításai szerint a Duna tolnai vízszintje magasabb az agárdi mocsarak vízszintjénél. 18 Böhm terveit még ebben az évben Baján az érdekelt három megye törvényhatóságának képviselői kivitelre elfogadták, de végrehajtásra még nem került sor. A Sárvíz szabályozó munkálatainak tényleges megkezdése is késett. 1773-ban elrendelik a sárvízi malomgátak átvágását és a hajómalmok felszámolását is, de még 1774. végére sem hajtják végre az erre vonatkozó parancsot mindenhol. Ebben az esztendőben a helytartótanács felszólítására Tolna megye közgyűlése határozatot hozott a Duna szabályozásáról és a partok feltöltésének végrehajtásáról. A hír futótűzként terjedhetett el, mert 1774. szeptemberében a jövőjükért aggódó decsi, pilisi és nyéki jobbágyok könyörgő levelet írattak jegyzőjükkel a vármegyéhez. A levelet, néhány zárójelbe tett kiegészítéssel, teljes egészében közöljük; a régi fok-gazdálkodás védelmének legszebb összefoglalását láthatjuk benne. „Tekintetes Nemes Vármegye nékünk kegyes Atyáink, és Pátronws Uraink! Midőn Felséges királyi Commissárius Ur eő Nagysága T(e)fc(in)£(ete)s JV(eme)s Pest és Tolna Vármegyék érdemes Deputátus urai } az Duna és Sárvin* 163
