Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Decs

sokban különbözik. Fontos azonban, hogy a szerződés megemlíti azt, hogy a jobbágyoknak száraz, lehullott és mindennemű tűzifában szabad faizásuk van. Az épülethez való fát az uradalom ad a jobbágyoknak. A föld nem volt jobbágytelkekre felosztva, akkor, ahogy szerezték vagy vették, úgy birtokolták; ugyanez vonatkozik a kaszálórétekre is. Jány idejében — így írják — csak tizedet fizettek (ami nem volt igaz). Kolonics idejében tizedet fizettek és kilencedet adtak, de a helység körüli, ún. Belső földekről most is csak tizedet adnak. Családonként egy-egy pár csirkét szolgáltattak a konyhára, a község pedig 12 ludat. Nagyobb ünnepeken kát-három kisebb malacot is adtak. Egy jobb gazda pedig átlag 16 holdat művel, melyben egy hold 2 mérőre való; 6—7—8 négy ökrös szekérre való szénát kaszálhat, de sarjú nincs, mert az a szarvasmarhák nyári legelője. Az utolsó kérdőpontra adott válaszban azt olvassuk, hogy szabad költözés jogával élhetnek. Utólagos bejegyzés szerint azonban ez csak a lakosok hagyománya, mert ezzel a joggal a falu nem rendelkezik.

155 1767-ben 52 sessióra vetik ki a robotot, egy telek nagyságát pedig 24 hold földben határozzák meg. Ezenkívül telkenként 1 forint árendát fizetnek, vágnak egy öl fát, hat funt kenderfonalat fonnak és adnak egy icce vajat, 2 kappant, 2 csirkét és 12 tojást.

156 1772-ben úrbéri szabályozást hajtanak végre és a Belső és Külső mezőben tagosítanak. Valószínű, hogy a község ellenezte ezt, illetőleg annak módja ellen emelt kifogást és a vármegyéhez fordult panaszával. Az alispán ezért a végrehajtás módosítását rendeli el, vagyis helyt ad a jobbágyok kérésének. „A Belső Mező kiosztásával sokan elestének ganézott földeiktől." Az alispán elrendeli, hogy az új tulajdonosok egyezzenek meg a régiekkel, és becsültessék fel a trágyázásból eredő javítást. Senkit sem szabad ganézott földjétől kártérítés nélkül elmozdítani. A Külső Mező osztásánál, ha azt ház sorába veszik,] mivel a mező nem egyenlő jó, sok lakos megkárosodik, ezért külön oszszák fel a Külső Mező jó és rossz részét és mindegyik kapjon mindkét részből. Aki azonban régi földje mellett maradhat, az maradjon. Az 1779-es urbarialis contractus lényegében nem mond újat, az összes robotkötelezettséget napszámba számítja át. Lehetséges, hogy a robot pénzbeli megváltásáról tárgyalt ekkor az uradalom a községgel. Lehetséges azonban az is, hogy a számításokat csak azért végezték el, hogy ezzel kimutathassák az elmaradt robotnapok számát és ezen a címen követelték egy nagy, tizenkét öl hosszú és két öl széles kukoricagóré felrakását a decsiektől. Ekkor 55 és fél telek van Decsen, 219 ház, melyből 48 zsellér. A telkek után járó egy-egy Öl fán kívül 200 öl fát szállítanak a téglaégetőhöz, 60 öl fát pedig a Duna szélére hordanak ki. 1789~ben már Kliegl Sándorral, Kliegl Ignác fiával szerződött a község Az árenda ekkor már 1200 Ft volt. Igaz, hogy ezzel a robot egy részét is megválthatták, mert csak a fa vágását és hordását, valamint a bereki és sármelléki urasági rét kaszálását és behordását követelik a jobbágyoktól. Maga a contractus is utal erre, mert a következő szövegezésben kerül be a decsi tanácsülési jegyzőkönyvbe „1789. esztendőben a Robotállás, Pálinka égetés és mészárszék etánt tett contractusnnk". Decs vagyoni állása lehetővé tette már ezt. 1796-ban 244 birtokos, 109 zsellér és 7 hazátlan zsellér lakik Decsen. Ezen kívül 227 felnőtt fiút és 7 mesterembert, köztük két nemest is írnak össze. 1320 kaszás rétje, 1098 kapás szőlője, 757 lova, 184 ökre, 550 tehene és 652 raj méhe van

157 8* 115