Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése

árvízmentes szántóföldek és szállások területét nevezték Külbogyiszlónak, míg a falut és környékét Belbogyiszlónak. E szemléletet az alakíthatta ki, hogy az itt élők számára a Duna nehezen megközelíthető erdőségei, szigetei jelentették az elbúj ás, elrejtőzés lehetőségét, a védettséget. A Dunától távolabb eső, ármentes szintek áttekinthetőbb, nyíltabb, bejárhatóbb területéről fenyegette őket mindig a martalóook és zsoldos katonák támadása. Ugyanígy általános a Duna mentén az, hogy a Duna folyásával megegyező irányban van a lefele és az al-jelzővel megkülönböztetett helyzet és a folyással ellenkező irányban a felső vagy fel-jelzővel meghatározott. így a decsi Alföld-szállás a falutól a Duna mentén lejjebb feküdt, Felszékcső pedig Szekcsőtől a Duna folyása mel_ lett feljebb kertesendő. Külső és belső jelzős helynévpárokat találunk Madocsán, Gerjenben, Faddon, Bogyiszlón, Öcsényben, Decsen, Pilisen, Rátán, Szekcsőn és Mohácson. Elgondolkoztató, ha e Duna menti falvakhoz párhuzamként egy mecsekalji falut, Martonfát vesszük. Itt a befele — nyugat felé van

% a Mecsek hegység egykor sűrű, és a Duna árterületéhez hasonlóan, búvóhelyet adó erdőségei felé. Felvetjük annak lehetőségét, hogy Belső és Külső Somogy esetében is ez lehetett az indíték. A Külső Somogy nyíltabb, a Fejér megyei Mezőföld felé hajló részével szemben Belső Somogy zselici erdőségei nagyobb védettséget biztosítottak. Egy-egy köznévi, vagy köznévből képzett helynév, több falu határában is azonos adottságú, azonos sajátságokkal rendelkező helyek megjelölésére, többször megismétlődhet a Duna mentén. Így Hattyas nevű nádas vízállásos, mocsaras területet találunk Decsen, Pilisen, Alsónyéken, Bátán és a túlsó félen, Dunapatajon is. (A neveket már Pesty közli, s mint dűlőnevek az utóbbi évekig ismeretesek voltak.) Hasonlóan találunk Telek nevű határrészeket, csak a falu határán belül megkülönböztető jelzőkkel, Madocsán, Gerjenben, Decsen, öcsényben, Alsónyéken, Bátán, Szekcsőn és Mohácson.

15 A falu határa mint önálló névadási keret, abban is kifejezést nyer, hogy nagyobb, több falu határán átfolyó vizeknek, vízfolyásoknak falvanként változhat az elnevezése, így az Öcsénytől valamikor északra, a Dunából eredő Báta lejjebb Vinca nevet kapta, majd a decsi határban Horgas néven folyik. A pilisi határban a Sárvízből kiszakadó Kovácsfoka az alsónyéki határban a Nászló, a bátaszékiben Ráros, a bátai határban folyva a Pösze nevet viseli, így szakad bele ismét a Sárvízbe. A Pilis alatt Bátafokként szereplő víz folytatása a Dombófok. Alsónyék határában pedig a Sárvíz egy ága Füzesér nevet viseli egy darabig. Ennek oka részben az ártér állandó változásaiban is kereshető. A folyások változtak, sőt ezeket gyakran emberi beavatkozással is siettették. Az új képződmények új elnevezése a változások nem egyértelmű, egységes lefolyásával érthető, vagyis egyik helyen már megváltozott vagy megváltoztatták folyásirányát, másik helyen még régi medrében szállította továbbra is a vizet. így nem kell csodálkoznunk vagy feltétlenül hamis tanúzást keresnünk abban a szeremlei és szekcsői határban ismételten lefolytatott birtokbejárásban, melyről 1393, 1411 és 1412-ből kelt oklevelek adnak hírt. Ekkor több helynév azonosítása nem sikerült, köztük a Vajas folyós sem, melyre a másik fél azt mondta, hogy az nem a Vajas^ hanem Ásványfoka, a Sár folyónak nevezett víz pedig a Sebesfokkal azonos.

16 Ha egy időben is külön nevük lehetett egy és ugyanazon vízfolyásnak, érthető, hogy idők folyamán a csak nagyjából ugyanott található folyóvizek neve is változott. Különösen, ha az elnevezés alapját adó köznév jelentése is elhomályosult. így valószínű a középkori Hull