Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

erősíti az apátságban korábban, Zsigmond apát, vagy az 1457. évi támadás utáni időszakban végzett építkezéseket, amikor a kolostort várszerűen megerősítették. 1490—1493 között János csanádi püspök birtokába került az apátság. 1493-tól 1495-ig a király kedvelt embere, Kálmáncsehi Domonkos, fehérvári prépost töltötte be az apáti tisztséget. A király kíséretében volt 1495-ben is, amikor az tavasszal Bátán, Szekszárdon és Fehérváron át Budára ment. Ez év őszén váradi püspökké nevezték ki. 1496—1505-ben Sforza Ascanius Mária bíbornok, utána pedig Isvailes Péter bíbornok volt a szekszárdi apátság commendátora 1511-ig. Ebben az időben készítették a káptalan harmadik, ugyancsak mandorla alakú pecsétjét (1509). A pecsét alapján arra gondolhatunk, hogy a legutolsó későgótikus építkezésekre legkésőbb ekkor kerülhetett sor. Néhány olyan kőfaragvány töredéke került elő az ásatás idején, amelyek Mátyás király uralkodásának második felére, vagy még későbbre tehetők (10/a kép).

G3 II. Ulászló 1510. július 2-án kelt oklevelében felhatalmazta a magyarországi Szent Benedek Rendet, hogy a pécsváradi és a szekszárdi apátságokat visszaváltsák és azokat újból ők irányítsák. 1512-ben a szekszárdi apát is részt vett a hazai bencés rend megreformálását tárgyaló értekezleten. A szekszárdi apátság kegyúri jogát a király Perényi Imre nádorra és örököseire ruházta, de azt 1516. január 24-én kelt oklevelében visszavonta. 1517-ben előbb Mihály, majd szeptember 8-án már János apát nevével találkozunk. János apátot Bakócz Tamás esztergomi érsek akkor erősítette meg tisztségében. Lényegében ő az utolsó apát Szekszárdon, akire vonatkozólag némi ismerettel rendelkezünk. Korábban pannonhalmi szerzetes volt. Egy 1520 táján kelt oklevél János apát és szabad jobbágyai között folyó perrel foglalkozik, amelynek előzményei az 1518-ban Bácson tartott országgyűlésig nyúltak vissza. Ott történt, hogy az apát szabad jobbágyai a király elé járultak és panaszt emeltek, mert külön adót vetettek ki rájuk. Az országgyűlés törvényt hozott, hogy a szekszárdi apátság szabad jobbágyai régi jogaikat megtarthatják, az apátok újabb szolgálatokra és a régiektől eltérő, más adók fizetésére nem kötelezhetik őket (12/b kép).

64 János apát Szekszárdon fogadta a mohácsi csatatérre menő, Tolna felől érkező II. Lajos királyt és seregét. A két napig ott időző király bizonyára felkereste az apátsági templomot és elődjének, az apátságot alapító I. Béla királynak sírját. A kolostorban valószínűleg hosszasabban is időzött. Az augusztus 16-án továbbvonuló sereghez csatlakozott János apát is, 100 lovasból álló bandériumával és a királlyal együtt ő is elesett a mohácsi csatában. Fegyveres kíséretéből sem sokan maradhattak életben. A Buda felé vonuló győztes török sereg 1526. szeptember 5-én feldúlta, kirabolta és felégette Szekszárdot, s azzal együtt az apátságot. Valószínűleg akkor törték és dúlták fel I. Béla király sírját is. Ezzel az eseménnyel fejeződött be az apátság középkori története, s kezdődött egy új korszak, a török hódoltság ideje. György apát nevével még a következő két évben találkozunk, de az apátságot már véglegesen elhagyottnak mondják, szerzetesei szétszóródtak.

65 3. Az apátság a török hódoltság alatt Verancsics történeti munkájában olvashatjuk, hogy 1532-ben „Kászon vajda Pesttül indulván, Szekszárdot megszállá, megvevé, megégeté és bele az ő 352