Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

határozta a B-listázás megindítását, amely a fegyveres testületek tagjaira is kiterjedt, a Kisgazdapárt nemzeti bizottsági tagjai 1946 áprilisában „korainak" tartották az akció megindítását, s nyílt szavazással le is vetették azt a megyei nemzeti bizottság 1946. április 18-i ülésének napirendjéről. Többszöri titkos szavazás után — 13:12-es arányú baloldali többséggel — indulhatott meg a megyében is a B-listázás végrehajtása.

192 A B-listával kapcsolatos névjegyzéket a megyei bizottság 1946 júniusára állította össze, de a rendőrségi, a postatisztviselők, a tanári és tanítói kar, valamint az orvosok ügyeiben a döntést az ún. hármas bizottságok még nem fejezték be. A megyei önkormányzati tisztviselők — megyei, városi és községi tisztviselők tartoztak ide — létszáma 1828 fő volt. Közülük mindössze 200 fő került a listára, melynek nagy része nem vezető állásban dolgozott. „Kínosan feltűnő — írja a Tolnamegyei Néplap — az, hogy a kilencven főnyi jegyzői karból mindössze csak tíz jegyző elbocsátását javasolja a bizottság, holott köztudomású, hogy Tolna megyében az elmúlt időben a jegyzői hivatalok voltak a reakció fellegvárai. ... A bizottság csak a kötelező tíz százaléknyi létszámapasztás szellemében végezte feladatát és nem nyúlt erélyesebben a demokrácia szempontjából veszélyes dudva kiirtásához."

193 Szekszárdon például 1946 júliusában mindössze 71 alkalmazott távozott a B-listázás folyamán, de a B-listarevízió olyan sokáig húzódott el, hogy a visszamaradottakkal sem lehetett kellőképpen felvenni a harcot, mert többszöri felülvizsgálat, a B-listarevízió határidejének többszöri elhalasztása miatt nem sikerült rendbe tenni a közigazgatást. „Rá kell mutatnom — írja a szekszárdi kommunista polgármester 1946 novemberében a főispánnak — arra, hogy ilyen körülmények között a mind szaporábban felmerülő problémák és mindjobban feltornyosuló feladatok egy része megoldatlan marad. A mostani helyzetben nem tudjuk, hogy ki fog a B-lista során megmaradni véglegesen és ki fog véglegesen távozni.. . méltóztassék minden lehetőt elkövetni a B~lista revíziójának legsürgősebben való lezárása érdekében."

194 A B-listázások 1946-ban nem fejeződtek be, részben jogos, részben jogtalan fellebbezések, egészen 1948 elejéig elhúzódtak. E politikai tömegakció során hibákat is elkövettek, de a közigazgatás megtisztítása szempontjából fontos intézkedése volt a demokratikus kormányzatnak. 1946 nyarán nem hozta közelebb, hanem bizonyos fokig inkább távolította egymástól a két munkáspártot, a B-listázások végrehajtása. Erre mutat az SZDP megyei titkárának egyik 1946. augusztus végén készült jelentése is. ,,A B-lista kérdésben is olyan helyzetet teremtettek (az MKP képviselői — I. L.), aminek az eredménye az, hogy 170 dombóvári vasutas közül 160 szociáldemokrata, köztük olyanok, akik 1945-ben az újjáépítésben végzett munkájukért miniszteri dicséretet kaptak . .. Bátaszéken pedig a pártonkívüliek és kommunisták megmaradtak, a szociáldemokraták majdnem kivétel nélkül B-listára kerültek . . . akik B-listára kerültek, a Kisgazdapártba mentek be."

195 1946 tavaszán lezajlott baloldali ellentámadás a megyében felszínre hozta az MKP-ban tevékenykedő szektás erőket is. Ilyen csoport tevékenykedett például Ozorán. A megyei MKP~szervezet a helyi kommunistákkal és a többi demokratikus párttal azonban együtt lépett fel ellenük és sikerült megakadályozni káros tevékenységüket. Az előkészítetlen módon indított baloldali ellentámadás káros hatását bizonyítják az 1916. március 7-én lezajlott dunaföldvári események is. Az MKP helyi titkára tüntetést szervezett a községi reakciós jobboldali beállítottságú jegyző eltávolítása érdekében. A tüntetés folyamán mintegy 260 ember vonult fel a község főutcáján, majd behatoltak a községházára és 43