Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

ben erejét vesztette.

387 1947 végén a főispán a következőket írja jelentésében: „A politikai helyzet tekintetében nincs különösebb jelenteni való, a politikai pártok között viszonylagos csend uralkodik.

388 A „viszonylagos csend" elsősorban abból adódott, hogy a választások után maguknak a tömegeknek is csökkent a politikai érdeklődése. Figyelmüket elsősorban a gazdasági élet nehézségei kötötték le. Az igen nehéz, aszályos esztendő nagy próbára tette a megye túlnyomó többségben mezőgazdasági foglalkozású lakosságát. Problémát okozott a vármegyébe visszaérkezett közel két és fél ezer volt hadifogoly elhelyezkedése, egy részének földhöz juttatása és megélhetésének biztosítása.

389 A csehszlovákiai magyar telepesek — akik 1947 őszén is nagy számban érkeztek a megyébe — vetőmagellátása és elhelyezése a telepítésből következő problémák megoldása ugyancsak nehezítette a helyzetet. Az utóbbi — a telepítés — nemcsak ekkor, hanem már a felszabadulás időszakától fontos helyet foglalt el a megye társadalmi, gazdasági és politikai életében. A probléma felszínre került a második világháború utolsó szakaszában a székelyek egy részének a megye területére történt letelepítésével. Tovább bonyolódott a német nemzetiségű lakosság kitelepítésének és az ún. belső telepítéseknek a megindításával és végkifejlődését a nagyszámú csehszlovákiai magyar lakosságnak a megyében történt áttelepítésével érte el. A probléma 1945—48. között — az utóbbit illetően még 1948-ban is — sok nehézséget okozott. Ezek nagy része 1947 végére megoldódott. A pártharcok elemzéséről adott képünk nem lenne világos, ha röviden — és a hozzáférhető csekély anyag birtokában — nem adnánk legalább egy vázlatos képet ezeknek a kérdéseknek a megye politikai életében, a pártok egymásközötti viszonyában betöltött szerepéről, nem vázolnánk azokat a telepítéssel kapcsolatos problémákat, amelyekkel a felszabadulás után működő pártok foglalkoztak és köztük ez a kérdés összeütközésekre és nézeteltérésekre adott okot. 6. A telepítés a megyében és a pártok viszonya Tolna megye 108 községe közül — az 1948-as adatok alapján — 58-at tartottak nyilván ún. telepes községként.

390 A második világháború befejezésének időszakában az első telepesek a bukovinai székelyek voltak,

391 akik menekültekként érkeztek az országba. Elődeiket, akik a mádéfalvi veszedelem következtében, valamint az osztrák sorozások és kegyetlenkedések elől Bukovinába menekültek, a magyar kormány már 1888-ban vissza akarta telepíteni. A visszatelepítési akció bár megindult és 1910-ig folyamatosan ment, amelynek eredményeként közel 3000 bukovinai került az országba, azonban később ez az akció anyagi erő hiányában és a politikai helyzet megváltoztatása miatt megrekedt. 1940-ben a második bécsi döntés után ismét felvetődött a bukovinai székelyek hazatelepítésének gondolata, de végleges formát csak a bácskai terület megszállása után nyert. Az előmunkálatok után 1941 május elején indult meg az öt bukovinai anyaközség — Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva — lakosságának a telepítés Bácskába. A 2828 székely családot itt 28 helységben helyezték el, ahol földet és lakóházakat bocsátottak rendelkezésükre és állatokkal is ellátták őket. A szükséges termelési eszközökkel történt ellátásuk után a bácskai életük virágzóvá vált, de alig szoktak bele az új körülményekbe, a történelem vihara ismét tovább sodorta őket, s ebből a viharból igen alaposan megtépázva kerültek ki. 1944 októberében váratlanul kapták 79