Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385
„Mi hát az, amit gyógybornak nevezünk?"®* Mint szőlőtulajdonos és bortermelő Rozsnyay Mátyás e cikkben újból hangsúlyozza az „ó"-borok erősítő hatását a reconvalescens betegek esetében. A gyógyhatást nem csupán a szesztartalomnak tulajdonítja, bár a nemes borok szesztartalmát (15—20%) is előírja, de ezenkívül a bornak régi, kierjedt, hosszasan ászkoltnak kell lenni, aminek következtében az erjesztő baktériumok elpusztultak, sőt ülepítés, vagy szűrlézés után már eltávolíttattak. Említi, hogy a szeszből az állás ideje alatt különböző, kellemes illatú aetherek is keletkezhetnek, ami a bor kellemes zamatát csak erősíti. Végül megadja a „Vinum album generosum" és a „Vinum rubrum generosum" címen a borok gyógyszerkönyvi leírásának szövegét. A gyógyszeres borok (Vinum chinae, — pepsini) készítésére a Vinum album generosum fortius-t ajánlja, amelynek minden literéhez 50 cm 3 szeszt ad. „A foszforsav szerepe a gyógyborokban" 81 című munkája 1885. szeptember 9-én jelent meg a „Gyógyszerészeti Hetilap"-ban. A legkitűnőbb borok hírében álló tokaji és ménesi aszúk hamujában a foszforsav feltűnően nagy mennyiségben van jelen. Az, hogy a „Weinlaube" borászatilag kétségbe vonja a borban lévő foszfor gyógyhatását és annak előnyös voltára nézve minden következtetést megtagad. Majd részletesen taglalja a talaj hatását a növényzetre, az időjárást és azt bizonyítja, hogy a bort javíthatjuk, szesz-, cukor- stb. tartalom tekintetében, de foszforsavas sót a borhoz nem adhatunk, mert az megváltoztatja a bor ízét, minőségét és könnyen kimutatható a javítás. Ugyanakkor megvédi a tokaji aszút, amelyet a borok királyának, a ménesi aszút, melyet a borok királyi hercegének nevez. „A gyógyító borokról" 82 című előadásának ismertetése a „Természettudományi Közlöny"-ben jelent meg. Maga az előadás a Temesvár—Buziás-i előadáson hangzott el. Megállapítja, hogy a borok mind étrendi szerek, mind gyógyszerek oldó- és vivőszerei egyre nagyobb fontosságot nyernek. Az előadás alkalmával Rozsnyay bemutatta saját termésű „sherry"-jét, valamint a vele készült pepsin-, china- és chinasavas borokat. „Pályadíj gyógyszerészgyakornokok számára". 83 A „Gyógyszerészeti Hetilap" (1889) első oldalán „Egyleti ügyek" címszó alatt pályázati hirdetmény jelent meg avval a megjelöléssel, hogy kitűzte: Rozsnyay Mátyás aradi gyógyszerész. A pályázat írásbeli és gyakorlati részből áll. Az írásbeli rész 6 pontból áll: 1. a gyógyanyagok célszerű eltartásáról, 2. A gyógyszerészi műtanból: kaliumjodidos suppositorium készítése és leírása, 3. Természettanból: a fajsúly fogalma és alkalmazása a gyógyszerészeiben, 4. Vegytanból: ammóniaoldat titrálása lúgmérő oldattal. 5. Növénytanból: a növény szára, levelei, gyökere szerepe a növény életében. 6. Gyógyszerisméből: a chinin és cinchonin szulfátjainak megkülönböztetése. A pályázatokat névtelenül, jeligés levél mellékeléssel, valamint főnöki igazolással kellett benyújtani: Jutalmazására: I. díj: 60 franc-ot, II. díj: 40 franc-ot (aranyban) tűzött ki. „Az üvegégetésről" 8 ' 1 című közleményében abból indul ki, hogy a tömény fluorsav üvegre cseppentve, pár percig rajta hagyva, lemosás után az üveg felületén kis völgyecskét csinál, amelynek felülete ha nem is egészen egyenletes, de mindenhol sima. Majd a gőz alakú fluorsav maróhatásával foglalkozik és megemlíti, hogy a gyakorlatban háromféle alkalifluorátot használnak, úgymint: ammónium-, kálium- és nátriumfluorátot. Ezeket aszerint használják fel, hogy 412
