Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385

milyen mély marást akarnak elérni. Részletesen foglalkozik a maratás kivitelezésével, valamint azzal, hogy az üvegmarást hogyan lehet felhasználni a mindennapi életben: lakás, használati tárgyak, ablakok díszítésére. „Az antipyrin kimutatásához"

85 című közleményében hivatkozik arra, hogy az antipyrin kimutatásához ajánlott salétromsavas kimutatás, melynek zöld színt kell adnia, nem biztos reakció, mert a szín 1—2% antipyrin esetében már skarlátvörös. Ha 4—5-ször annyi vízzel keverjük, akkor rózsaszín lesz. Ajánlja a régi kémlési módot, mely szerint a kémlendő folyadékhoz 1—2 csepp vasklorid-oldatot adva élénk vérvörös színeződés áll be. Ez a színeződés 1—2 csepp hígított kénsav hozzáadásával eltűnik. A vaskloridra valló vérvörös színeződést más anyagok is adják, de ez a színeződés csak az antipyrin esetében tűnik el kénsavra. „Syphonfej vizsgálata ólomra."

m Arad város tiszti főorvosa átadott neki, mint a város tiszteletbeli vegyészének, 3 db. syphonfejet, hogy ólomtartalmukat vizsgálja meg. Rozsnyay a fejekből nyert reszeléket 25%-os salétromsavban oldotta, majd a megszűrt oldatból kénsavval csapta le az ólmot, s a csapadékot megszárítva mérte. Az l-es mintában 55,35%, a II-ban 31,49% és a III-ban 28,81% ólmot talált a megengedett 10% helyett. Megjegyzi, hogy az eljárást azért tette közzé, mert az érdekeltek a vizsgálat eredményét nem fogadták el, az ítéletet megfellebbezték, s így Rozsnyay helyesnek találta azt, hogy az ellenőrző vizsgálatot végzők tisztában legyenek az ő vizsgálati módszerével. „A tinta"

S7 című, két részben megjelent és kultúrtörténeti érdekességű cikkében visszatekint a tintagyártás történetére. A gyártás még a XIX. század elején szintén a gyógyszerészek kezében volt. Visszaemlékszik gyakornoki éveire, amikor még ott állott a laboratóriumban egy jókora hordó, benne az összetört gubacs, a zöldvitriol (Ferrum sulfuric. oxydul.) és gummi arabicum. A keverékre esővizet töltögettek s egy hét múlva készen volt a jó gubacstinta. Az ötvenes években támadt azután egy Leonhardi nevű német vegyész személyében versenytársa a gubacstinta-készítésnek mert az ő tintája — bár íráskor halványkékes zöld volt — néhány nap múlva tartósan megfeketedett. A hatvanas években — az anilin-festékek felfedezésével — ezek is bekapcsolódtak a tintagyártásba az oxydáló és feketedést okozó anyagokkal együtt. Maga Rozsnyay is kikísérletezte ezt a feketedő anyagot, de ezt a cikkben nem fedi fel, ellenben ajánlatot tesz kartársainak különféle tinták szállítására, előnyös áron. „Dieterich E. gyógybor receptjeiről"^ bírálatait foglalja össze e cikkben. Dieterich a gyógybor készítésekor detannizálja a borokat, s e célból 1 ezreléknyi gelatint ad a borhoz megfelelő oldatban. Rozsnyay szerint ez a gelatinmennyiség sok, mert abban az esetben, ha a borban kevés volt a csersav, akkor a hozzáadott gelatin a borban marad, ez pedig a gyógyborkészítéskor oldhatatlanná tesz egyes gyógyhatású anyagokat. Megemlíti, hogy Dieterich vasborát ferrocyankalium oldattal — savanyítás után — vizsgálva az igen halvány zöld színeződést adott, míg az általa detannizált vasbor intenzív kék színeződést mutatott... A cikk újból hiányolja azt is. hogy a magyar gyógyszerkönyv nem vizsgáltatja a hivatalos borok csersav-tartalmát. „A borok detannizálása és ennek befolyása a gyógyborok készítésénél'

m című dolgozatában a gyógyszerkönyv által hivatalossá tett malagabor vizsgálatával kapcsolatban megemlíti, hogy nincs előírva a bor sav-, illetőleg szesztartalmának ellenőrzése. A bor esersav-mentes legyen, az előírás és a megvizs413