Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385

alatt összeült gyógyszerészeti szakosztály előadói között. Valószínűleg egészsége sem volt már kifogástalan, mert a következő évben — mint már említettük —, 1895. augusztus 5-én Aradon elhunyt. Az orvosok és természetvizsgálók legközelebbi összejövetelén — 1896-ban a millenniumi ünnepségek alkalmából — a központi választmány titkára, dr. Lakits Ferenc vett tőle búcsút és méltatta érdemeit. Beszédéből idézzük a következő sorokat: „Rozsnyay az 1868-as egri gyűléstől kezdve valamennyi gyűlésen részt vett (egy kivételével), 1869-ben megnyerte a Koczianovich—Szarmák-féle pályázatot, állandó választmányi tag volt, főérdeme volt az Országos Gyógyszerész Egylet megalapítása, később több ízben elnöke volt a vándorgyűlések gyógyszerészeti szakosztályának, s a gyűléseken a résztvevők közti minél sűrűbb és bensőbb érintkezésnek pártolója volt." Eszerint tehát Rozsnyay Mátyás egyike volt a gyógyszerészek közül azoknak, akik egész közéleti szereplésük alatt Bene Ferenc egyetemi tanár, alapító-elnöknek 1841-ben elhangzott szavait magukévá tették, amely szerint: „a tudományoknak tökéletesebb kiművelésére és elterjesztésére leghathatósabb eszköz, a tudósok minél többszöri összejövetele". ROZSNYAY MÁTYÁS KÖZLEMÉNYEI A vidéki születésű Rozsnyay Mátyás, aki gyógyszerész működésének több évtizedét falusi gyakorlatban töltötte el, képzettsége folytán mint szakíró is kitűnt kortársai közül. Ha végigtekintünk különböző lapokban megjelent mintegy 50 dolgozata címein, elismeréssel kell adóznunk nemcsak szakmai érdeklődése, de általános műveltsége iránt is. Első munkája a „Sakkjáték elemei" címen látott napvilágot, s ezzel mint nem gyógyszerészi munkával — életrajzában foglalkoztunk. Hogy azonban ebben a témakörben is maradandót alkotott, az minden kétséget kizáróan világos. Az egri, de főleg a fiumei vándorgyűlés után neve országosan ismertté vált, s így érthető, hogy a magyar gyógyszerészet akkor egyetlen szaklapja, a „Gyógyszerészeti Hetilap" szívesen adott helyet — legtöbbször a vezércikk helyén az első oldalon — Rozsnyay Mátyás évről évre megjelenő és a gyakorlati gyógyszerészet szinte minden ágát felölelő — cikkeinek. Népszerűségére jellemző, hogy a később — 1885-ben — meginduló „Gyógyszerészeti Közlöny" is munkatársai közé fogadta Rozsnyayt annál is inkább, mert a szerkesztő Csurgay KáU mánt annak idején Rozsnyay üdvözölte az Országos Egyesület nevében, mikor Csurgay „Gyakornoki Tankönyv"-ével az Egyesület által kitűzött díjat elnyerte. A felsorolt szaklapokon kívül cikkei jelentek meg a „Vasárnapi Üjság"ban, a „fíeforra"-ban, a „Magyarország''-ban, valamint az aradi helyi lapokban

57 is. Ezenkívül tudományos munkatársa volt a német „Pharmaceutische Centralhalle"'-nak és az „Industrie Blátter"-nek is. Irodalmilag tehát igen tevékeny volt, bár nagyobb szakmunkát nem hagyott hátra, de sűrűn megjelenő, hosszabb-rövidebb értekezései mindig a felmerült aktuális problémákkal foglalkoztak. A chininnel kapcsolatos tanulmányai magyar és német nyelven jelentek meg, s ezeket az angol és amerikai lapok is közölték. A „chinin-kérdés" minden bizonnyal már pályája elején foglalkoztatta, sőt végigkísérte szinte egész életútján, így érthető, hogy dolgozatainak is jelentős része (20%) e témakörbe vág. A „Gyógyszerészi Hetilap" 1868. szeptember 19-én a 38. számában hozza Rozsnyay tanulmányát: „A chinin és chinchoidin 406