Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385

A következő évben

54 ismét Erdélyben, éspedig Élőpatakon gyűltek össze a XVIII. vándorgyűlésen a természetvizsgálók s a megjelent 26 gyógyszerész megtárgyalta a készülő és a közegészségügy rendezéséről szóló törvénytervezetnek a gyógyszerészi kart érdeklő fejezeteit. Rozsnyay ezúttal „A sülfocarbonsavas és xanthogensavas káli" címmel tartott előadást, de a vegyületeket nem hatástani szempontból, mint inkább a szőlőket pusztító phyloxera elleni hatásos védekező anyagokat tárgyalja, ismertetve az említett vegyületekből keletkező széndisulfid (CS

2

) védő hatását. Három év szünet után 1878-ban Mármarosszigeten rendeznek ismét vándorgyűlést, ahol Rozsnyay szintén megjelent, de előadást nem tartott. A XX-ik vándorgyűlést 1879-ben megint Budapesten rendezték meg. Itt már külön gyógyszerész-szakosztály ülésezik. Rozsnyay „Sarkító készülék alkalmazása" címmel tartott — feltehetően — rövid ismertetőt, mely nyomtatásban a „Munkálatok"-ban nem jelent meg. A következő 10—12 évben észrevehetően csökken a gyógyszerészek érdeklődése a vándorgyűlések iránt. Ezt nemcsak a megjelentek számából állapíthatjuk meg, hanem abból is, hogy sem Szombathelyen,

55 sem Debrecenben

56 nem hangzott el gyógyszerészi tárgyú előadás. Rozsnyay 1882-től az állandó választmány tagja, úgyszólván a gyógyszerészek képviseletében. 1886-ban a XXIV. vándorgyűlést részben Temesváron, részben Buziás fürdőn tartják meg. Rozsnyay ekkor már aradi gyógyszerész és szőlőtermelő „A gyógyborok"-ról szóló előadásában először hazafiúi érzelmeiben megbántva panaszolja fel, hogy a magyar Gyógyszerkönyvek eddig az idegen, spanyol malagabort tették hivatalossá, mikor pedig nálunk terem a borok királya, a „Tokaji!" Ez mind szesztartalmánál, mind a gyógyjelleget adó foszforsavtartalmánál fogva (0,07—0,075%) megüti a gyógyborokkal szemben támasztott követelmények mértékét. Vörösbor-fajták közül pedig a ménesi kadarkát említi meg, amely 15—16% szesztartalmánál, valamint 0.05—0,085% foszforsavtartalmánál fogva szintén eleget tesz a gyógyborokkal szemben támasztott követelményeknek. Végül annak a reményének ad kifejezést, hogy a Gyógyszerkönyv szerkesztő bizottsága a jövőben el fogja ejteni a külföldi és mesterségesen felerősített bor használatát s a tokaji bort — amely egyidőben már hivatalosan elismert volt — újból alkalmaztatni fogja a hivatalos készítmények alapanyagául. A következő két vándorgyűlésen, éspedig 1888-ban Tátrafüreden, valamint 1890-ben Nagyváradon nem szerepel gyógyszerész-tárgyú előadás. Maga Rozsnyay mindkét alkalommal jelen volt mint választmányi tag, de előadást nem tartott. 1892-ben Brassóban gyűlnek össze az orvosok és természetvizsgálók, s a megjelent 16 gyógyszerész önálló gyógyszerészi szakosztályt alakít. Természetes, hogy elnökül a legnépszerűbb és legszorgalmasabb tagot, Rozsnyay Mátyást választják meg. A „Ferro-Kalium tartaricum crystallisatum" cím alatt elhangzott előadása egész terjedelmében, nyomtatásban nem jelent meg a Természettudományi Közlönyben. A gyűlés lefolyásáról szóló tudósításban csak annyi olvasható, hogy a ,,ferro-kalium tartaric. kristályosításáról értekezve, bebizonyítani törekedett, hogy a gyógyító borok készítéséhez csak olyan kémiai szereket lehet használni, amelyek a borban lévő alkatrészekkel bizonyos rokonságban vannak". Ez az előadás egyúttal Rozsnyay hattyúdala is volt, mert az 1894-ben Pécsen tartott gyűlésen — bár megjelent —, de nevét nem találjuk az elnöklete 405