Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

épület többi részét is, s ott rendezzék be a megyeházát. El is álltak az új megyeháza építésétől, s 1783-ban megvették az egykori apátság romjai felett álló épületeket. Ebből az alkalomból készülhetett a már bemutatott felmérés, helyszínrajz, s azzal együtt egy másik, amely a megyeházává alakított épületek földszintjének és emeletének pontos beosztását mutatja, a helyiségek rendeltetését is feltüntető táblázatokkal együtt (18 b kép).

<j:

' Mindkét rajzot Johannes Krammer készítette. A kép alsó része a nagyudvar déli részén álló ,,U"-alakú épület földszintjét, a felső pedig az emeletet ábrázolja. (Az udvar területén helyezték el a megszámozott szobák, helyiségek jegyzékét. Az l-es szám az udvart jelzi: „Der grosse Haubt Hoff".) Az épület bejárata a déli szárny udvar felőli oldalán, középen helyezkedett el (2). Az épületnek ez volt a főbejárata, amelyet a felette lévő, feltehetően kőbábos korlátú erkély tett hangsúlyossá (27). A főbejáraton át egy széles folyosóra érkezett a belépő (3). Innen nyíltak a déli szárny földszintjén lévő helyiségek, az emeletre vezető lépcső (9) és a nyugati szárny ehhez csatlakozó részében kialakított nagykonyha (14) is: „Die Haubt Küche"'. A főbejárattal szemben egy nagyméretű, a folyosó felé csaknem teljes szélességében nyitott előcsarnok helyezkedett el (8). Ablaka a szabályosan kiosztott déli homlokzat középtengelyébe esett. A déli épületszárny keleti végében korábban egy nagyméretű sarokszoba volt, amint azt a falvastagságokból egyértelműen kiolvashatjuk (3—5). A megyeházává történt átalakítás idején osztották fel ezt a szobát egy folyosóra (3) és két hivatali helyiségre, amelyben az irattár (4) és annak kezelője kapott helyet (5). Ez utóbbi szobában az ajtó közelében, északnyugati sarokban, egy kályha állott, amelyet a szomszéd szobában lévővel együtt kívülről fűthették (6). E fűtőnyílás, a most említett helyiségek (3—6) válaszfalai és a két kályha is az 1783-as építkezés idején készült el. Hasonló megoldásokat láthatunk ennek az épületszárnynak többi szobájában is (7., 10—11. és 13.). Az utóbbi kis szobában a szakács lakott, a konyha (14) és a vékony fallal leválasztott éléskamra (12) között. Az épület nyugati szárnya első látásra is élesen elüt a déli szárnytól, mert egy kivételével minden szobája boltozott és azoknál lényegesen kisebb. Ebből arra következtethetünk, hogy a két szárny nem egy időben épült. Erre utal a szárny északkeleti sarkán lévő bejárat, s az emeletre vezető külön lépcső is. A nagykonyha eredetileg ehhez a korábban épült nyugati részhez tartozott, s bejárata az északra eső következő helyiség előteréből (15) nyílhatott. Ez az előtér korábban feltehetően a folyosóhoz tartozhatott (21), s csak a megyeházává alakításkor adtak annak más rendeltetést. A nagykonyhának (14) az udvar felől is volt egy bejárata. Boltozatába a bejárat és az ablakok felett fiókboltozatok metszettek bele. Északnyugati sarkában egy nagy kürtő alatt helyezkedett el a téglával lerakott tűzhely és a sarokban egy kisméretű kemence, vagy üsttartó (?). A konyha melletti nagy helyiség (15) volt a kocsiszín, amelyre az udvar felé eső széles ajtónyílása világosan utal: ,,Eine Wagen Schupfen". Ez az egyetlen boltozatlan és ablak nélküli helyiség a nyugati szárnyban. Nyugati falának külső síkján két falfülkét jelez a rajz, egy hasonlót a konyhánál is, amely esetleg korábban meglevő ablakokra enged következtetni.

90 A nyugati szárny további, északi része teljesen zárt, külön egységet képezett. Az ott lévő helyiségeket, szobákat a már említett északi bejáraton át, a 3G3