Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

folyosóról (21) közelíthették meg. A boltozott folyosóról nyílott egy kis szoba (17), amelyhez egy kamra is tartozott. A szoba északkeleti sarkában kályha állott, amelyet az északról szomszédos konyha (18) kürtője alatti nyíláson keresztül fűthették. Ez a konyha és tűzhelye is kisebb a másiknál, s ugyancsak fiókos dongaboltozattal fedett, mint a szomszédos szoba és kamra. A konyha mellett, az épület északnyugati sarkában egy kis éléskamra volt (19). Ajtaja az emeletre vezető lépcső alatti térből (20) nyílott. Az emeleten folyó építkezés még befejezetlen: „Eine Stiegen in den unausgebauten Dractus". A földszinti helyiségek jegyzéke után azt olvashatjuk, hogy az épület alatt, teljes szélességben, pince található.

97 Az épület északnyugati sarka közelében valószínűleg ennek a pincének lejáratát jelzi (11) az e rajzzal együtt készített helyszínrajz (15. kép). Az épület harmadik, keleti szárnya a legrövidebb. Lényegében az egyetlen nagy, négy pillérrel kilenc egyenlő részre osztott, keresztboltozottal fedett terem volt, amelyhez két oldalról egy-egy előtér csatlakozott. Ezek közül a dél felé esőt ugyancsak keresztboltozat fedte. Az épület bejárata északról nyílott a nagyudvarból. Az épület ebben az időben istálló (22), a déli előtér egyik része (23) a lószerszámok és nyergek kamrája, a másik pedig (24) a lovász kamrája volt. Ez utóbbit vékony fal választja el a másiktól, valószínűleg csak az utóbbi években választották két részre az eredetileg egy helyiséget. E helyiség déli falának közepén egy falfülkét jelez a rajz. Valószínűleg egy elfalazott ajtó lehetett ott, amelyen keresztül egykor a nagyméretű sarokszobába, illetve onnan a boltozott előtéren át a boltozott nagy terembe juthattak. Feltételezhető, hogy a rajzon jelölt északi bejáratot csak később alakították ki, amikor már istállóként használták ezt az épületrészt, s korábban délről volt annak eredeti bejárata.

98 Az istálló é£ az északi várfal által közrezárt szögletben egy kétfülkés árnyékszék (25) helyezkedett el, amely be volt kötve a nagyudvar esővíz-elvezető csatornarendszerébe (15. kép). Az emeleti alaprajz már nem mutatja olyan világosan az épületrészek közti különbségeket, mint a földszinti. Ennek oka az ott folyó, az egész épületet érintő, egységes elgondolást tükröző átalakítási tervben található meg. Ezt bizonyítják a vékony válaszfalak. A néhány helyen megfigyelhető vastagabb fal viszont az épületrészek nem egy időben történt eredeti építésére utal, s a földszinthez hasonlóan választja szét a három épületszárnyat. A főlépcső (34) a középső, déli szárny udvar felé eső folyosójától indul (28). Innen nyílik minden szoba és ehhez kapcsolódik a másik két szárny folyosója is (28 és 45). A lépcső mellett, kelet felől egy nagy terem, a folyosó középső szakaszát magába olvasztja, az udvari falig terjed (26). Ez volt a megyeháza nagyterme (díszterme), innen nyílt a főbejárat feletti erkély is az udvarra (27). A nagyterem lépcső felé eső bejáratával szemben egy ajtó egy előtérbe nyílik (28), ahonnan elérhető a keleti épületszárny folyosója. A déli falban lévő ajtón át a megyei tisztségviselő szobáiba juthattak (29—30). Mindkettőben kályha állott. A belső helyiséget a keleti szárny folyosójáról (28) és az északról szomszédos szobából (31) is megközelíthették. Ez utóbb említett, s az azzal egybekapcsolt másik szobában (32) ugyancsak kályhák álltak. Az észak felé eső szobának a folyosóról is volt egy bejárata. Mellette egy kétfülkés árnyékszék (33) helyezkedett el. Figyelembe véve a keleti szárny zártságát, s a fő hivatali helyiségekkel való közvetlen kapcsolatát, úgy gondoljuk, hogy a megyeház 364