Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

vethetünk a szekszárdi és az említett terület (Grúzia és Örményország) centrális alaprajzú templomaival. E területtel később is megmaradtak kapcsolataink, bár a XI. század 2. felétől kezdődően a XIII. század első feléig terjedő időben nem maradtak fent arra vonatkozó írásos emlékeink. II. Endre 1218-ban Antiochiában eljegyezte fia számára Leo örmény király leányát, hogy az majd örököse legyen Leónak.

139 Már Aba Sámuel idejében hazánkba jöhetett egy olyan grúz, vagy örmény építőmester, családjával és munkatársaival, akik felépítették a feldebrői és a tarnaszentmáriai templomot. Az említett történeti adatokon és az azokból levonható következtetéseken kívül még krónikáink is említenek olyan adatot, amely megerősíti az említett keleti területtel való közvetlen kapcsolatunkat. A Képes Krónikában olvashatjuk, hogy Géza és Szent István idejében, valamint más királyok uralkodása alatt is az idegen országokból bejöttek között voltak izmaeliták, vagyis szaracénok, besenyők, örmények, akik az említett területről, vagy azzal érintkező vidékről jöttek hazánkba. Ezek közé tartozhatott az a grúz, vagy örmény építőmester is, aki vagy akik feltehetően a feldebrői, tarnaszentmáriai és a szekszárdi templomokat építhették — még több más templommal és kolostorral, udvarházzal együtt — a királyi kőfaragóműhely közreműködésével. E műhely a feldebrői és a szekszárdi templomok építése közti időben alakította ki azt a mintakincset, amely román kori kőfaragványaink értékes, jellegzetes anyagát, a „palmettás köveket" díszíti. E díszítőanyagban jelentős szerepet, helyet kapott a honfoglalás korára jellemző, tarsolylemezeket, véreteket díszítő mintakincs kőbe átültetve/

10 A szekszárdi apátsági templom eredetkérdésének vizsgálata után röviden visszatérünk I. Béla király sírjának kérdésére. A hagyomány szerint a király sírja abban a kis kápolnában volt, amely az apátsági templom északi oldalához kapcsolódó sekrestye mellett a XVIII. században már romokban állott/'

1 A kápolna maradványai ebben az időben már az É-i várfal bástyaszerű részeként álltak. A maradványok egy keletéit, sokszögzáródású kis kápolna É-i részéhez tartoztak egykor. A kápolnamaradványt a templomhoz viszonyított helyzete miatt és a már említett történeti adat alapján (pécsváradi apátság alapítólevele) azonosítottuk a középkori település, falu Szent Benedek tiszteletére szentelt templomával. Mérete azonosnak mondható a XI. század első felére tehető falusi templomokéval, szentélye félköríves lehetett, amelyet a XIV—

XV. századi építkezések alakíthattak át sokszögzáródásúvá/

2 Az lehetséges, hogy az apátsági templom még nem épült fel 1063-ra, amikor I. Béla király meghalt, s valóban oda temették el. A kis templom bejárata a hazánkban az időben általánosnak mondható szokás szerint, az ablakokkal együtt a D-i falban lehetett. így aztán a kis templom bejárata az apátsági templom É-i kapujának közelében helyezkedett el, miként azt a grúz Dzsavari Szent Kereszt templomnál is láttuk. Később egy fedett folyosóval, előtérrel is összekapcsolhatták a két kaput. A király sírját azonban később, a tatárjárást követő, vagy a XIV., esetleg XV. századi építkezések idején áthelyezhették az apátsági templom fő helyére. E helyen egy falazott sír maradványát tártuk fel a K-i középpillérek között, az oltár közelében.

43 A királysír a XVI. század végén már csak az emberek emlékében élhetett, mert a törökök azt uralmuk idején feltörhették és szétrombolhatták. Az apátság és a templom XII. és XIII. század elejei történetéről nem sokat tudunk. A III. Béla idejében megszervezett királyi kancellária és az apátságok hiteleshelyi, oklevélkiállító tevékenysége mindinkább elterjesztette az országban a különböző jogi ügyek írásba való foglalását (birtokadományozás, eladás, vétel, 347