Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

ajándékozás stb.). E tevékenységbe a jelentősebb, elsősorban királyi alapítású apátságok már korán bekapcsolódhattak, így a szekszárdi is. Működésüket talán rövid időre megzavarta helyenként az esztergomi érsek és Imre király között támadt vita, amely a királyi alapítású apátságok és prépostságok joghatósága miatt tört ki köztük. Ezek ugyanis világi dolgokban egyedül a királytól függtek, egyházi kérdésekben pedig a pápa joghatósága alá akartak tartozni és megtagadták az engedelmességet az esztergomi érseknek.

44 1212-ből származik az első írásos adat, amely a szekszárdi apátság hiteleshelyi tevékenységét bizonyítja. Ez az oklevél egy olyan perről tudósít bennünket, amely a szekszárdi káptalan (in presentia Capituli Sacsard) és más emberek előtt fejeződött be. A XIII. század első feléből több olyan adatot ismerünk, amely birtokokat, birtokosokat és jobbágyokat, sőt kolostorokot ért támadásokat említ. A szekszárdi apátságot ez időben Táborfia Gergely és társai támadták meg és kirabolták annak kincstárát. Büntetésül át kellett adni az apátságnak Ipolylaka nevű birtokukat.

45 Nagyobb támadás és pusztítás azonban csak a tatárjárás idején érhette az apátságot. Valószínűleg átvonulhattak és kirabolták a kolostort a királyt Dalmácia felé üldöző tatár seregek is. Bár a tatárok pusztításairól pontos adatunk nincs, bizonyosnak vehetjük, hogy a kolostor épületében és a templomban is károk keletkeztek. Ezzel hozható kapcsolatba az az építkezés, amely a templom tömegét nem, de külső megjelenését bizonyos szempontból lényegesen megváltoztatta. Az apátsági templom főhomlokzatát ugyanis a Ny-i oldalra helyezték át, ahol az oltárral szemben, a főhajó falában új főkaput alakítottak ki (8. kép). Feltételezhető, hogy ezzel együtt törték át a Ny-i oldalon lévő két apszis záradékát is, ahol két mellékkaput alakíthattak ki. Ezeken keresztül, a mellékoltárokkal szemben, egyenesen a mellékhajókba léphettek. E kapumegoldással az eredeti, keleti vonásokat mutató kapuelrendezést, amely akkor már „kiáltóan elütött" a hazai, általánosnak mondható gyakorlattól, a hosszhajós templomokhoz hasonló módon alakították ki (Felsőörs, Ják, Karcsa, Lébény, Mórichida stb.). A Ny-i toronypárt azonban nem vették át, csak később építettek a Ny-i főbejárat fölé. egy tornyot.

46 A D-i bejáratot az új Ny-i főhomlokzat kialakítása után már inkább csak a kolostor szerzetesei használhatták. Ennek az építkezésnek keretében számolhatunk elsőízben Béla király sírjának a főhajóba való átvitelével. A régi helyen, a Szent Benedek templomban alakíthatták ki a kincstárt, ahol a hiteleshelyi tevékenységhez szükséges káptalani pecsétet is őrizték. A káptalani kincstár őre az őrkanonok volt. Talán ebben az időben, a tatárjárás után készült a konvent régi, kerek pecsétje, amelyet 1467-ig használtak.

47 Ebből az időből már fennmaradtak a szekszárdi apátok és a hiteleshely néhány szerzetesének neve is. 1266-ban Tóbiás, 1267-ben Filius volt az apát, akit Márton őrkanonok kísért el Pécsváradra. Ez évben Péter volt a káptalani kiküldött, ügyintéző. 1299—1305. között az apát neve Endre volt. A dékáni tisztséget János, az őrkanonokit Jakab szerzetes töltötte be 1299-ben.

48 2. Az apátság története a XIV—XVÍ. században A XIV. században a káptalan hiteleshelyi tevékenysége állt az apátság életének központjában, a szerzetesek egyházi kötelességeinek (szentmisék, közös imák, kerti és házi munkák) elvégzése mellett. A XIII.—

XIV. század fordulója 343