Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

Vid beszélgetését, aki parancsot adott embereinek, hogy üljék meg Géza herceget. Az apát megvitte a hírt az Igfán erdőben vadászó hercegnek, s ezzel megmentette életét. Géza megkoronázása után is kinyilvánította ragaszkodását, megbecsülését az apátság iránt, ahol atyja sírja volt. 1076-ban ott töltötte kísérete körében a karácsonyi ünnepeket. Kérésére Dezső, esztergomi érsek mondta az ünnepi misét és a szentbeszédet, amely nagy hatással volt a királyra. Dezső érsek már korábban is sokat fáradozott annak érdekében, hogy béke legyen Salamon király és a hercegek között. A mise végén Géza király kérte, hogy mindenki menjen ki a templomból, csak a püspökök és apátok maradjanak ott. Mikor ez megtörtént, Géza könnyezve borult az érsek és a többi főpap elé és vétkesnek mondta magát, mert elfoglalta a törvényesen megkoronázott Salamon országát. Megígérte, hogy visszaadja az ország kétharmad részét Salamonnak, ahol király lehet. Az ország harmadrésze, amely hercegsége idején is az ő birtokát képezte és a korona továbbra is az övé, Gézáé maradt volna. A püspökök örültek a király határozatának. Géza ezután követeket és azokkal levelet küldött Salamonhoz, hogy tárgyaljanak vele a béke feltételeiről. Az egyezkedés azonban lassan haladt. Géza közben megbetegedett és 1077. április 25-én meghalt.

15 E történetünk szempontjából jelentős esemény az elmúlt években feltárt és helyreállított XI. századi templom falai között zajlott le. Géza király kíséretében bizonyára ott volt görög származású felesége, Szinadene és a főpapok között talán azoknak a bazilita kolostoroknak apátjai is, amelyeket I. Endre király alapított (Tihany, Visegrád). Ezeknek kegyura akkor Géza király volt. Feltételezhető, hogy az új királyi alapítású monostorok létesítésében, talán már a szekszárdiban is, nekik is részük volt. Bár a szekszárdi monostor a pécsi egyházmegye területén állt, az joghatóság szempontjából az esztergomi érsekség alá tartozott. Dezső érsekkel együtt Szekszárdon tartózkodhatott az említett esemény alkalmával az aránylag közel eső Kalocsa és Pécs püspöke, valamint a pécsváradi, pannonhalmi, tihanyi és a zalavári apát is.

16 A következő évtizedekből nem ismerünk az apátságra vonatkozó adatot. Azt azonban feltételezhetjük, hogy I. (Szent) László király is többször megfordult Szekszárdon, ahol atyja sírja volt. Ez annál is valószínűbb, mert a somogyvári apátság alapítása (1091), építése során útja is erre vezethetett, s akkor a kegyurasága alá tartozó monostort bizonyára meglátogatta. Egy valamivel későbbi adatból arra következtethetünk, hogy a Szekszárdhoz közel eső Tolnán királyi birtok, s valószínűleg udvarház is volt. A király a szabolcsi zsinaton (1092) a püspökökkel, apátokkal az egyház ügyeivel foglalkozott elsősorban. (Hasonló tanácskozásokat máshol is tartottak. Azok közül, az említetteken kívül, csak a pannonhalmi apátságban lezajlott gyűlésről emlékeznek meg írásos emlékeink.) Törvényei és rendelkezései között olyanokat is találunk, amelyek a kolostorok életével kapcsolatosak. Az egyik ilyen rendelkezés kimondja, hogy az apátok engedelmeskedjenek a püspököknek. Azoknak kötelessége az apátságok és zárdák látogatása, az ott élő szerzetesek és apácák életének, viselkedésének ellenőrzése. A király, vagy a püspök látogatásakor az apát és a szerzetesek ne a templomban menjenek hozzájuk kézcsókra, hanem onnan kijőve, rendbe sorakozva tegyék meg e kötelező üdvözlést.

17 Kálmán király törvényei, rendelkezései ugyancsak tartalmaznak néhány olyan adatot, amelyek rávilágítanak a monostorok XI—

XII. század fordulójára jellemző életére. Az apátok ügyeiket csak a püspök elé vihették. Ellenkező esetben súlyos büntetést szabhattak ki rájuk. A monostorból ritkán távozhattak 342