Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

munkatermeket és hajtotta a munkagépeket. Mindezekhez a beruházásokhoz szükséges tőkét azzal szerezték, hogy 1920-ban Singer Dezső budapesti bőr­nagykereskedő cégét beolvasztották, megteremtve budapesti központi irodá­jukat, majd 1923-ban részvénytársasággá alakult át a bőrgyár. 1924-ben vásá­rolták meg a Gerhardus-palotát Budapesten, ahová a részvénytársaság irodáját és raktártelepét helyezték el. Singer Dezső innen irányította a kereskedelmi részleget, s kitűnő érzékkel sikerült megtalálnia a lehetőségeket külföld felé is. 81 A gépek beszerzésének ütemét nem ismerjük. A munkások visszaemléke­zése szerint majdnem minden évben volt gépvásárlás. Az 1920-as évek előtt csak vasalógép volt, majd a részvénytársaság megalakulása után került sor na­gyobb gépbeszerzésre. Elsősorban a német Turner-cégtől vásároltak, bár hazai gépek is voltak. Az egyik vasalógépet például beszerzési helyéről „fehérvári gépnek" nevezték. 82 1930-ban a gyár önálló elektromos erőtelepén egy 500 és egy 300 lóerős gőzgép, továbbá egy 80 lóerős Diesel-motorral meghajtott forgóáramű generátor alkotta az áramfejlesztő berendezést. A gyárban ekkor 92 elektromotor volt fel­szerelve, összesen 900 lóerős teljesítménnyel. Az erőtelep kb. nyolcszázezer—egy­millió kW/óra mennyiséget termelt. Az erőtelephez tartozott a kazánház, amelynek tüzelése automatikusan, elektromotor által hajtott, sebességváltós láncrostéllyal történt, továbbá a ko­vács-, a lakatos- az asztalos- és a villamos-szerelőműhely, amely az üzemben előforduló karbantartási és javítási munkák elvégzéséhez szükséges modern gé­pekkel és szerszámokkal volt felszerelve. A bőrök kidolgozásához húsológép, kopasztógép, a pácoláshoz és öblítés­hez motollák, külön hasítóműhely (szalagkésekkel dolgozó gépekkel), mosó, centrifugáló és szárító berendezések voltak. A cserzési eljárás föld alatti vasbeton cserzőkádakban és hordókban tör­tént, a cserzőlevet villamos hajtási' centrifugált szivattyúk továbbították. A cserőrlő gépek és különböző főzök, sulfitáló berendezések, továbbá talpbőröket is dobtaszító gépekkel, mángorló gépekkel, a felsőbőröket blanchier, faragó és fénytaszító gépek segítségével dolgozták fel. A szárítást villanymeghajtású ven­tillátorokkal végezték. A gyár a vizet az előtte folyó Sióból szivattyúkkal emelte ki, mely szi­vattyúkat elektromotor hajtotta, majd a szennyvizet — derítő- és tisztítóberen­dezésen át — visszaeresztették a folyóba. A gyárhoz vegyészeti laboratórium és kísérleti műhely tartozott. 83 Készítményeik növényi és ásványi cserzessél készültek és a védjeggyel el­látott különböző bőrök már akkor igen keresettek voltak külföldön is. Különö­sen borjúbőrt exportáltak Angliába, Hollandiába, sőt még a cseh Bata-cég is vásárolt ebből a gyárból. A magyar cipőgyárak is rendszeres vásárlói voltak a simontornyai gyárnak. — A nyersanyagot ugyancsak messziről hozták be, mert hiszen a megnövekedett gyárnak kevés volt a hazai nyersanyag. Argentínából, sőt Kínából is hozattak bőröket. 8 ' 1 A magyar bőripar termelése 1926-ban 47 500 000 Pengő volt, amely 1927­re 63 millióra, 1929-re 53 millió pengőre rúgott. 1930-ban 51 millióra esett visz­sza, amely már a gazdasági válság hatását tükrözi. 85 A Fried-gyár termelésének értékét sajnos nem ismerjük, de feltehető, hogy e gyár termelési értéke is hasonlóképpen hullámzott, bár általában inkább növekvő tendenciát mutatott. Helyét az országos gyáripar bőripari üzemei között csupán munkáslétszáma 311

Next

/
Oldalképek
Tartalom