Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

akkor azt látjuk, hogy az előbbi iparágban mindössze 5% volt a gyári munkás, vagyis a ruházati iparban a világháború előtt még a kisiparosok, szabók és cipészek termelték a legtöbbet a megye szükségletére. A kőművesek, ácsok ugyancsak önállóan dolgoztak az építőiparban, az 1910. évi népszámlálás két építővállalatot és egy vasútépítést említ a megyében, amelyek 67 munkást foglalkoztattak, ez elenyészően kevés (1,6%) az ebben az iparágban dolgozó 4108 főhöz viszonyítva. (L. II. táblázat!) Érdekes, hogy a munkásszám alapján áttekinthető iparszerkezet szerint a vas- és fémiparban a keresők aránya megelőzi az élelmiszeriparban dolgozókét. Ez nem is olyan megdöbbentő, ha meggondoljuk, hogy kovács, lakatos jóformán minden faluban kellett és volt, az élelmiszer-feldolgozást pedig — különösen a falusi háztartásban — (kenyérsütés, tejfeldolgozás) a háziasszonyok maguk végezték. Ez derül ki abból is, hogy a gyáripari munkások a vas- és fémiparban a megye ez iparágban dolgozóinak mindössze 2,8%-át alkották, az élelmiszeriparban pedig több mint 15%-át. Aránylag legnagyobb a megye gyáripari munkásainak aránya (60%) a fonó- és szövőiparban, s viszonylag magas még a föld- és agyagiparban (31%), ahol a gyártási technológia miatt csak nyarakban készülhetett a tégla. A fazekasipar ekkor már hanyatlott. A sokszorosítóipar magas gyárimunkás-arányát (48%) nem kell csodálnunk, hiszen itt ismét az ipar jellege diktálja az arányt. Sőt, ha az 1912. évi ipari címtár adatát vennénk alapul, akkor azt kellene mondanunk, hogy ebben az iparágban a munkásoknak közel 100%-a a megyében a Molnár-féle szekszárdi üzemben dolgozott. 1910-ben 16 505 volt a tulajdonképpeni iparban dolgozók száma. Ebből 6804 önálló műhellyel rendelkezett.

86 A megyében műhely nélkül dolgozó 9701 főhöz képest a gyárban dolgozó 1664 fő már jelentős, hiszen a munkásoknak 17%-át alkotta. Ez az arány nem magas, bizonyosan alacsonyabb, mint az országos átlag, de a kezdetekhez képest mégis nagy lépés volt előre, a.termelés koncentrációjának útján. Ha a vállalatok nagysága szerint vizsgáljuk ezt a problémát, hasonló arányokat látunk. Az 1910. évi népszámlálás szerint 15 olyan ipari üzem volt a megyében, ahol 20-nál több munkást alkalmaztak, és ezekben összesen 1141 munkás dolgozott. Ehhez járul még 5 nagyvállalat (kőbánya, vasútépítés, építészet) összesen 490 munkással. E nagyvállalatok munkáslétszámát levonva a megyében alkalmazott 9701 segédszemélyzetből, kitűnik, hogy 8070 munkás úgynevezett kisvállalatban dolgozott. E számítás szerint a nagyvállalatban dolgozó munkások aránya 16,8%.

87 A nagyvállalat azonban nem mindig azonos a gyárüzemmel, különösen olyan iparszegény vidéken, mint amilyen Tolna megye. Magyarország ipartelepeit feltüntető korabeli kimutatás szerint 1910-ben Tolna megyében 39 főés 3 mellékipari üzem volt, amelyek közül 27-ben 40 motort alkalmaztak, összesen 1567 lóerő teljesítőképességgel. 45 tisztviselő és 34 művezető dolgozott ezeken az ipartelepeken és összesen 1250 munkás (588 férfi, 662 nő), továbbá 36 tanonc. Emellett még otthon dolgozó ipartelepi munkásként jegyeztek fel 8 férfit és 78 nőt. A motort nem használó 12 ipartelepen összesen 421 munkás, vagyis az összes munkások egyharmada dolgozott.

88 Ezek az adatok önmagukban is beszélnek. 290