Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

A gyáripari üzemekkel kapcsolatosan a kamarai jelentés az országos selyemtenyésztési felügyelőség vezetése alatt álló szekszárdi selyemgyárról emlékezik meg külön. Ebben az üzemben 1895-ben „500-nál több munkásnő talált foglalkozást, kielégítő munkabérek mellett". A felügyelőség által beváltott gubó termése előző évben is felülhaladta az 1 millió kg-ot. Ebben az esztendőben már épülőfélben volt Tolnán az új selyemfonógyár.

30 A kamarai jelentés Dőry Stefánia zombai birtokáról emlékezik még meg, amelynek régi specialitása a Dőry-pusztai csemegesajt.

31 A kamara szerint „gyári jelleggel" dolgozó üzemek közül keveset lehetett ,,gyár"-ként minősíteni az országos felmérés szerint. Az 1898. évi állapotokat felmérő országos összeállítás Tolna megyében a 12 iparág közül 8-ban nem jegyzett fel gyáripari üzemet (a vas- és fémiparban, gépgyártásban, villamosiparban, faiparban, ruházati és papíriparban, továbbá a vegyi és a sokszorosító iparban). A kő-, föld- és agyagiparban tégla- és tűzálló agyagárukat gyártottak Lexa Jenő dombóvári, Bun Lajos paksi téglagyárában, továbbá a Paksi Gőztéglagyár Rt. gyárában. A bőr-, sörte- és szőriparban Fried Bernát és Fiai simontornyai bőrgyárát jegyezték fel, míg a fonó- és szövőiparban megemlített két selyemfejtő gyár (a pancsovai és újvidéki) mellett inkább csak kísérleti állomásként említi ez a munka a tolnai selyemfej tőt, amelyet állami kezelésben tartanak és ahol gyárvezetőket és tisztviselőket képeznek ki a dolgozó és az ezentúl létesítendő selyemfejtő üzemek számára. Az élelmiszeripar területén az ipari szeszgyárak között — melyek száma az országban összesen 51 volt — Tolna megyében mindössze egy működöttSimonmajorban báró Drasche Richárd szeszgyára.

32 A kamarai és az országos felmérés közötti eltérést némiképp megmagyarázza, hogy az utóbbiba csupán azok a gyáripari üzemek kerültek feljegyzésre, amelyekre az 1881. évi 44. és az 1890. évi 13. te. vonatkozott, vagyis amelyek e törvénycikkek alapján gyárként állami kedvezményben részesültek.

33 Ezekből a forrásokból egy meglehetősen aránytalan szerkezetű és igen kezdetleges, sőt mondhatnánk esetleges gyáripari „kezdemény" bontakozik ki az olvasó előtt Tolna megye iparáról. Számszerű összefoglalásra az említett forrásmunkák nem is törekedtek, de a népszámlálások eredményeit összesítő kötetekben némi számszerű támpontot is kapunk a megye gyáriparának megítéléséhez. 1900-ban Tolna megye területén összesen 6 ipari vállalat dolgozott, amelyekben 20-nál több munkást foglalkoztattak és amelyek eszerint — a munkáslétszámot tekintve — nagyüzemnek számítottak. Ezek között van két kőszénbánya, összesen 556 alkalmazottal. Gyáripari vállalkozásként említi meg a statisztika az egyik bőrgyártással foglalkozó üzemet, amely nyilván a simontornyai Fried gyárral azonos és ahol egy tisztviselő, két munkavezető, 18 tizenhat éven felüli férfimunkás és 4 szolga, vagyis összesen 25 alkalmazott dolgozott. A megye területén két üzem foglalkozott selyemgyártással, melyekben összesen 281 alkalmazott volt, mégpedig: 30 tisztviselő, 1 művezető, 100 tizenhat éven aluli nő, 4 tizenhat éven felüli férfi és 139 nő, továbbá 7 szolga. Ezenkívül volt még Tolna megyében egy papucs- és posztócipő-készítő üzem, összesen 42 munkással, akik közül 3 volt nő, tizenhat éven aluli 3 férfi, 2 nő és tizenhat éven felüli 29 férfi. Az üzemben 2 fiú és 6 lány tanonc is dolgozott. A gyáripari munkásság száma tehát a századfordulón még igen alacsony. Rajtuk kívül csupán az építészet foglalkoztatott még két vállalatban, összesen 281