Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275
A szövő- és fonóiparban a szekszárdi selyemtenyésztési felügyelőség egy selyemfonodát készült létesíteni, amint erről a kamarai jelentés hírt adott. 2 ' 1 A megye elszigeteltségét volt hivatva felszámolni az ez évben is sürgetett Szekszárd—Bátaszék vasútvonal, amely a baja—bátaszéki vasútvonalhoz csatlakozva transzverzális jellegénél fogva vált volna igen jelentős tényezőjévé a megye életének. (Itt jegyezzük meg, hogy a baja—bátaszéki vasútvonalat végül is 1909-ben adták át a forgalomnak!) 25 Az 1896. évi állapotokról készített pécsi iparkamarai jelentés stagnálásról ad hírt a gyáripar területén. A tőke — ahogy ezt a jelentés írja — „feltűnően tartózkodó", nagy az osztrák verseny és igen súlyosak a gyárakra nehezedő adóterhek. De nem könnyebb a kisipar sorsa sem, amely nemcsak a gyárak gépeinek versenyével küzd, hanem a tőkehiány is gátolja termelését. 26 Tolna megye területén három ipari részvénytársaság működött ekkor: a Paksi Gőztéglagyár Rt, amelyet 1894-ben 80 000 Ft alaptőkével hoztak létre, a Hőgyészi Gőzfürdő Rt, amelyet 1898-ban 15 000 Ft és a Dunaföldvári Húsfogyasztó Rt, amelyet ugyanakkor 3000 Ft alaptőkével létesítettek. A gőzerőt használó gyárak és ipartelepek összes száma a Kamara területén 179 volt, és ebből Tolna megyére 45 esett, vagyis az összes gyáraknak csupán egynegyede található a megye területén. Legjelentősebb ipari üzem kétségkívül a gyárnak nem tekinthető Kőszénbánya Üzem, amely a Dunagőzhajózási Társaság váraljai két bányájával került feljegyzésre. Volt ezen kívül Tolna megyei üzemként feltüntetve a Kőszén- és Téglagyárak Rt. Budapest cégnek Szászvár állomáshellyel nyilvántartott kőszénüzeme és téglagyára, amely nyilván a közeli Mázán dolgozott. A Fried Bernát-féle simontornyai bőrgyáron kívül a Paksi Téglagyár Rt. és a „Szegszárd—Báttai Duna védgát társulat" Báta állomáshellyel feltüntetett szivattyútelepe mellett csupán Reiter Ferenc dunaföldvári, Vorberger és Brandeiss bonyhádi fürdője nem tartozik az élelmiszeripar körébe. 31 gőzmalom (Decs, Szekszárdon 3, Tolna, Agárd, Bátaszék, Fadd, Bikács, Csámpa-puszta, Madocsa, Kajdacs. József-major, Kovácsi, Bonyhád, Váralja, Kölesd, Simontornya, Hőgyész, Miszla, Varsád, Ozora, Kónyiban 2, Regöly, Tamási, Felső Ireg, Kocsola, Szakály, Dombóvár és Inám-pusztán), egy tejgazdaság (Űjdalmandon), és 5 szeszgyár (báró Drasche Richárd fácánkert-pusztai üzeme, Weber Mihály istván-majori, Brecht Henrik szárazdi, gróf Wimpfen Simon simontornyai. Woldner és Schlesinger egy üzemnek számító belecskai és rozália-majori gyára) működött Tolna megyében. 27 Az ipari termelés élvonalában ekkor kétségkívül a bányaipar állott. A Tolna és Baranya megye határán lévő széntelepek kiaknázására létrehozott Délmagyarországi Kőszénbánya Társulat központja Bonyhádon volt. Német tőke, a berlini bányaipari rt. vállalkozása volt ez, a varasdi, nádasdi, hidasi, váraljai, zsibriki, ófalui és apáti közsógbeli széntelepeket kívánták kiaknázni. 28 Rendkívül hátrányosan befolyásolta azonban a bányászat fejlődését a kedvezőtlenül kialakult közlekedési hálózat. Nemcsak a megépült vasútvonalak voltak távol attól a vidéktől, hanem a Duna mederváltozása következtében az addigi Tolna kikötőtől távolabb készült el az új hajóállomás, ahová a szenet tengelyen kellett eljuttatni. Elképzelhető, hogy az akkori útviszonyok között ez milyen nagy tehertétel volt. 29 A bányatermelés mégis jelentősen megnőtt, csupán a nagymányoki bánya termelése öt esztendő alatt több mint háromszorosára növekedett. 280
