Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207
A járvány terjedésével és pusztításával arányban, a lakosság munkakedve nem, de annál inkább elkeseredése növekedett. Ez mutatkozott meg azokban a több helységben jelentkező, helyi jellegű zavargásokban, amelyek a kolerában elhaltak temetése alkalmával voltak észlelhetők. Ezeknek a kis „zendüléseknek" az alapját az képezte, hogy a szegény lakosság úgy vélte, hogy ezen meghaltaknak az eltemetését szabályozó új intézkedések (a harangszó megtiltása, a temetési szertartás leegyszerűsítése, illetőleg elhagyása, a halotti torok mellőzése) betartásával nem adhatják meg a kellő végtisztességet szeretteiknek. Nagydorogon pl. Töttösy István, az istentisztelet után összegyűlt tömegből a pap elé lépett „ .. . s' lázasztó szavakkal azt mondotta, hogy az éppen nem szép, hogy a Halott a háztól harangszó nélkül vitetik ki a temetőbe, mint a Dög, s' hogy fel nem engedtetik öltöztetni — a harang az Övéjek, abbul senki nem parantsol, ez nem a Vgye, se a Felség rendelése, hogy illy formán temettessük a Cholerába elhaltakat..." A lelkipásztor jelentésében hangsúlyozta, hogy „ . . . el kellett a lázadó sokaságot T. Prédikátor és Nótárius Úrral együtt hagyni s' a szobába bevonulni, nehogy Töttösy István, mint egy Rebellis ember más illetlenségre vetemedjen..." Ezután nevezett kikiáltotta az összegyűlt tömeg előtt, hogy a temetések — a fennálló rendelkezésekkel ellentétben — a hagyományos módon végeztetnek Nagydorogon. 215 Ehhez hasonló esetek történtek még Kajdacson, 216 Gyönkön 217 és Pincehelyen, ahol a „közrendelések ellenére a Cholerában elhunytak sírjait felásni bátorkodtak" és a halottakat újra temették. 218 Kiemelem még Uzdon „Követses János és Faragó Pesti Mihály által gerjesztett lázadást", melynek alkalmával a fenti személyek, megszegve a rendelkezéseket, halottaikat harangszóval és a szokásos szertartással temették el. Ezután Követses és Faragó is goromba szavakkal illették a kántort, hangsúlyozva a tömeg előtt, hogy „ki kell a temetőből kergetni őt s' aztán a pappal együtt a határra kifordani, ha a halottakat nem akarják kikísérni.. " 2m Ezekben az esetekben a hatóságok — : előzetes vizsgálatok után — határozottan és erélyesen felléptek a rendbontók ellen és Töttösy Istvánt 48 órai „tömlöcözéssel", Követses Jánost és Faragó Pesti Mihályt pedig vasraveréssel büntették. Külön terhet jelentett a megye lakosságára és főleg a szegény parasztság számára az egyes helységekbe települt katonaság, amely az egyes kordonvonalak őrállásaiban és a rendfenntartásban vett részt. A kurdi és a németkéri elöljárók is a vármegye segítségét és a katonaságnak helységükből történő elvezényelését kérték, mert — mint írták — minden lakosuknak 3—4 katonai ló eltartásáról kellett gondoskodni, az egyéb sarcoltatások mellett. 220 221 A járvány azonban nemcsak lakosainkra nehezedett súlyos teherként, a kolerabetegség megyei elterjedéséből adódó költségek alaposan meghaladták a vármegye háztartásának kereteit is. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a megye képtelen fedezni a költségeket, a közgyűlés 1955. számú határozatának értelmében 10 000 Pengő-forint kölcsönt kért augusztus 6-án gróf Apponyi Györgytől. Nevezett azonban csak 2000 Pengő-forintot adott, azt viszont 6 hónapig kamatmentesen, azután pedig 5%-os kamatra. Az alispán megköszönte Apponyi Györgynek „a közjó iránt ezúttal is tettel tündöklött kész indulattját" és nem habozott felvenni ezt az összeget. 222 Ezen kívül az állandó kiküldöttség több alkalommal gyűjtéseket kezdeményezett a szegény kolerás betegek megsegítésének javára. 223 224 Ezt a célt szolgálta a Lymburg-Styrum alapítványból elvett 800 Pengő-forint is. 225 266
