Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207
A kiküldöttség tagjai Jeszenszky János alispán, gróf Festetits Leo, Perezel Sándor Antal, Aigl Pál alesperes, táblabíró, Czuppon György esküdt, Havas Ignác megyei physicus és Hermann János tiszteletbeli főorvos voltak. Ezen állandó kiküldöttség első ülését július 16-án tartotta és a betegség megyei megjelenéséig a következő járvány védelmi intézkedések foganatosításáról gondoskodott. Mindenekelőtt kordont, záróvonalat alakítottak a megye keleti részén, a Duna mentén. Kezdetben, tekintettel a megyénkben csak kis létszámban állomásozó katonaságra, polgári őröket is állítottak a fenti helyre. 131 Az 1831. július 20-án tartott megyei közgyűlés elrendelte, hogy Bölcske és Madocsa polgári strázsák felállításával segítse a dunai védvonal létrehozását. 132 Az összeírás szerint, július 23-tól augusztus 3-ig, Madocsáról 170, Bölcskéről 190 személy vett részt az őrtállásban. Fizetségük, személyenként naponta 4 krajcárjával számított 1 porció kenyér és 12 krajcáros napszám volt. 133 A Duna mentén húzódó záróvonal kialakításában Ferdinánd főherceg huszárezrede és a Schneller könnyű lovasezred képezte a főgerincet és mint a nádor 1174—1175. számú levelében írta, ha a katonaságra fordított kiadások meghaladnák a megyére vetett járandóságot, a fennálló különbséget a cs. k. pénztárból pótolják. Mivel már tapasztalatból ismert volt, hogy a betegség leginkább a nagyobb folyók, illetve a főbb közlekedési utak mentén terjed és mivel a járvány az országban keletről nyugati irányba haladt — ésszerűnek látszott a megyének és a kolerajárványra ügyelő bizottságnak az a törekvése, hogy a megye keleti határát képező Dunán szigorítsa a közlekedés ellenőrzését. Emellett, a megye főbb útjai mentén is strázsák vigyáztak és ellenőrizték az idegen utasokat és „utazó-leveleiket". Kezdetben a Dunán való átkelést csak korlátozták 1—2 helyre, de amikor megérkezett a híre a kolera Pesten való elterjedésének — felsőbb utasításra — a Dunán minden lehetséges közlekedést megszüntettek. A nádor, 1831. évi július 16-án kelt és Tolna vármegyéhez intézett levele szerint, „. .. mivel az a betegség, amelyet keleti kolerának neveznek, visszatérően Pest városában is dühöng, ennék következményeként Pest és Buda városa közt — a hajóhíd kiemelése által — az összeköttetés megszakittatott. Ez elkerülhetetlenül szükségszerű abból a célból, hogy a járvány kiterjedése a Duna bal partjáról a jobbra elhárítható legyen, ugyanezen célból magát a dunai hajózást is meg kell szüntetni. Intézkedni kell, hogy minden, Dunán található hajót és csónakot a jobb partra kell vontatni. Abban az esetben, ha a hajó menet közben találtatott, azt tüstént meg kell állítani és arra az állomásra kell irányítani, a szükséges őrizet céljából, ahol éjjeli őrség van felállitva. Végeredményben; a Dunán bármiféle közlekedést egyszerűen fél kell függeszteni" . m Tolna megye területén kötelezték, hogy a felülről érkező hajók Dunaföldvárnál, az alulról haladók pedig Bátánál vessenek horgonyt és 5 napig vesztegeljenek. Útjukat csak abban az esetben folytathatták, ha az ötnapi veszteglés után végzett orvosi vizsgálat egészségesnek találta a hajósokat. 135 Megtiltották a lakosoknak, hogy a Duna túlsó partjára hajózzanak, gabonaőrletés céljából. Ezt a munkát csak az azonos oldalon levő malmokba — felvigyázás mellett — vihették az arra rászorulók. Ugyancsak utasítás született arra vonatkozóan, hogy a dunai halászok is csak őrizet alatt végezhették munkájukat. 136 A megyébe érkezett utasok, egészséges mivoltukat igazoló okmányait szigorúan ellenőrizték és a számukra kiszabott veszteglési idő pontos betartására 253