Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

viszonylag képzettséget szerezhettek. Ők ugyanis az orvosokkal, sebészekkel szoros együttműködésben dolgoztak: az oltandók pontos összeírásán és az engedetlenek meggyőzésén kívül feladatukat képezte, hogy az oltás műveleténél és azt követően az oltás eredményességének felülvizsgálatánál (megeredt-e az oltás?) is jelen legyenek. Mivel ezekben az években még többnyire egyik gyerek karjáról oltottak tovább a másik gyerekre, a himlőanyag gyakran elfajult; vagy nem eredt meg, vagy pedig „fattyú-himlő" keletkezett. A jó oltóanyagot pedig csak az ebben járatos orvosok és sebészek választhatták meg helyesen. Tehát azonkívül, hogy az oltás művelete is bizonyos fokú előképzettséget igényelt, az alkalmas oltóanyag megválasztása is szakértelmet igénylő feladat volt, amellyel a fenti nem orvos személyek nem rendelkezhettek. Pedig a jegyzők és más oltásra illetéktelenek nemcsak az 1815. évben, hanem azt követően is „besegítettek" az orvosoknak, sebészeknek. Jobaházi Dőry Károly az 1819. év február 15-én kelt, a himlőoltás évi munkáját értékelve, különös hangsúllyal hívta fel a helységek elöljáróit, hogy „ . .. meg ne engedjék, hogy a meg rendelt orvosok, borbély legényeiket vagy más egyéb személlyeket külgyenek oltani, szoros felelet alatt tiltatik pedig az, hogy a jegyzők oltsanak, a meg rendelt orvos helyett.. "

m A másik fontos rendelkezés a himlőoltás előmozdításának ügyében a „Mentő-himlő béoltására ügyelő deputatió" megalakítása volt. Ez a bizottság vagy kiküldöttség megyénkben 1816. év május 9-én, Jobaházi Dőry Károly táblabíró elnökletével kezdte meg munkáját.

102 A deputatió feladata volt, hogy a megyében eleinte évenként egy alkalommal, majd 1817-től esztendőnként kétszer végzett himlőoltások rendszeres és pontos megtörténtére felügyeljen. Jobaházi Dőry Károlynál alkalmasabb ember aligha kerülhetett volna ezen kiküldöttség élére. Mosetig András hivataláról történt lemondása után az 1817. évben pedig Babits Mihály személyében olyan orvos töltötte be a tisztifőorvosi állást, aki a himlőoltás alkalmazásában úttörő munkát végzett. E két személy vezetésével és szoros együttműködésével a himlőoltás Tolna megyei ügye új lendületet kapott. Szükség is volt erre, mert az a nekibuzdulás, amellyel a himlőoltás nemcsak a megyében, hanem országosan is megkezdődött és az 1811. évig folytatódott, ellanyhult.

76 A védhimlőoltások a XIX. század második évtizedének első felében megyénk területén — mint az oltásra illetéktelen személyek működéséből is kitűnik — szervezetlenül, gondos irányítás és szigorú ellenőrzés nélkül történtek. Babits Mihály tisztifőorvos pontosan felosztotta a megye helységeit a legjobban képzett sebészek között, akik az ingyen kapott előfogattal (forsponttal) járták be területüket és végezték a himlőoltásokat, amelyet a tisztifőorvos szigorúan ellenőrzött.

102 103 Azoknak az oltóorvosoknak, akiknek a munkájában hanyagságot talált, az oltástól való eltiltását és megbüntetését javasolta a Mentőhimlő béoltására ügyelő deputatóinak. Wurzenberg György pl. „aki a mentőhimlő oltásárul kiadott parantsolatokra éppen nem ügyelvén, azt mindeddig tsak mellékes dolognak lenni gondolta, reá mért kötelességének éppen meg nem jelelt — mert azon kívül, hogy 1816-ban Pakson, lakóhelyén 243 gyermekek közül tsak 40 gyermeket oltott, Hentsén és Tápén semmi oltást nem tett, az 1817. esztendő elforgása alatt a Nagy-Dorogon kiütött himlőt meggátolni nem igyekezett .. ." Babits Mihály javaslata alapján Jobaházi Dőry Károly a hanyag chyrurgust az oltástól eltiltotta és Rabold János sebészt bízta meg Paks és környéki gyermekek oltásával,

104 245