Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

hatóságának megőrzése eleinte csak egyik gyerekről a másikra való továbboltás útján volt lehetséges. Az oltóorvos a beoltott gyermeket anyjával együtt vitte a szomszédos községbe és az ő karjáról oltott tovább. Hogy ez mennyire megnehezítette az oltás kivitelezését, azt bizonyítja Györköny község elöljáróinak 1807. év január 24-én kelt iratának egy részlete: „... A mi Asszonyaink közül a' Himlőnek áltál hozása végett, Dorogra kelletett menniek, mi hozzánk pedig sehonnét nem jött, sőt Bikátsra is, a Doctor Ur parantsolattya szerint két Asszonyainkat be kellett küldeni, hogy ott a Himlőt által olthassa, hasonlóképpen Paksra is mi tőlünk parantsolt, a kit is Paksról Gerjenbe, onnét D. sz. Györgyre és onnét harmadnapra vetődött nagy nehezen haza, ez útra nem lévén felkészülve, éhséget, hideget bőv mértékben szenvedett a Kiss Gyermekes Asszony, forspontunk lovai is elerőtlenedvén nagy nehezen tudtak haza érkezni . . .'' * A himlőoltás széles körű alkalmazásának legfőbb akadálya azonban nem ez az inkább technikai nehézséget jelentő és a györkönyiek által hűen példázott panasza volt, hanem a nép tudatlansága és a himlőoltás hasznáról való felvilágosítás hiánya. Manapság, amikor az egészségügyi felvilágosítás terén még nem kevés hiányosságot találunk, nem nehéz megérteni, hogy a múlt század elején élő emberek nem egykönnyen törődtek bele és vették tudomásul azt, hogy egy egészséges gyereken szándékosan okozott — noha enyhe lefolyású — himlős betegséggel meg lehet előzni a valódi, igazi himlőt. Annak ellenére, hogy a vármegye részéről az 1806. és 1808. évben a himlőoltás hasznáról és foganatjáról hasznos tudósítás bocsajtátott ki,

92 93 a megye helységeinek elöljárói számára, a lakosság — az oltás nem kötelező lévén — gyakran nyíltan ellenszegült az oltásoknak. Jól jellemzi Tolna vármegye népének a himlőoltással szemben sok helyen kialakult hangulatát Kömlőd község bírójának és esküdtjeinek 1807. február 23-án kelt, vármegyéhez intézett jelentése: „ ... Mosetig András Doctor Ur által keményen megparantsoltatott, hogy az Helység Nótáriusa, egy Eskütt Emberrel az egész helységet házanként bejárja, és az mely gyermekekben még az Himlő nintsen beoltva fel írattassanak, az mint is Szándékját bé tellyesitettük, de az Gyermekek Szüléi, egy átaljában nem akarják, hogy az Gyermekeikben az himlő bé oltasson (mondván nagyobbnak tészie Doctor Ur magát az Istennél) az lehetetlen, hogy ha az Isten meg akarja tartani meg tartja, ha pediglen nem úgyis meghalnák .. ,'

m Kömlőd község panaszából kitűnik, hogy a himlőoltás sikeres alkalmazásába,! jolentős feladat hárult az illető helységek elöljáróira: a jegyzőkre, bírákra és esküdtekre. Az ő feladatuk volt a gyerekeknek az összeírása és az oltás időpontjában egy megadott helyre való összehívása. A lakosság körében, az oltás hasznának és céljának tudatosítása, a vonakodók vagy ellenszegülők meggyőzése tulajdonképpen szintén reájuk hárult, az oltások felülvizsgálata körüli teendők és a jelentések elkészítése mellett. A mindennapi munka mellett ezen feladatok végzése — érthető módon — nem kis többletet jelentett az elöljárók számára. Lelkiismeretes és szorgalmas fáradozásukkal viszont nagyban elősegítették a himlőoltások megyei elterjesztését és így csökkentették & himlőjárvány veszélyét. Nagyszékely község elöljárói különösen kitűntek a himlőoltás népszerűsítésében. Mint Kenesey Dániel, a helység jegyzője jelentette : „ .. .itt mióta ezen áldott Isteni ajándék, a Himlő oltás eránt váló rendelések bé következtek, tudniillik az 1804.-diki Esztendőtől fogva, szorgalmatosan gondoskodtak az Elöljárók a Himlő oltásnak virágzásáról, a Szülék e 16 Tanulmányok Tolna megye történetéből VI. 241