Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

A tárgyalás bírósága is — az eredetileg közölthöz képest — megváltozott:

80 a főtárgy alási elnök: dr. Fejős Imre, mellette szavazó bírákként működtek közre: dr. Védés Ferenc, dr. Hacksch Ferenc, dr. Várady Gábor, dr. Zoványi György s a pótbíró szerepét dr. Vattay Albert töltötte be. A vádat az eredeti terveknek megfelelően Páti Nagy Sándor és Nagy Géza ügyészek képviselték A védelmet

81 Steiner Lajos, Gulyás József, Miklós Sándor, Horváth Jenc és Hámor Ármin látta el. A tárgyalás első napjának délelőttjén órákon át hangzott a vádirat. Ezt követően kezdődött meg a vádlottak kihallgatása. Az első vádlott, akit kihallgattak, Kövendy Sándor volt. Őt követte Klein Kálmán. A korabeli sajtó nagy teret szentelt Dezső Jakab vallomásának.

82 (Dezső Jakab lányát: Bertók Róbertnét, és vejét Bertók Róbertet a különítményes tiszti csapatok Szekszárdon 1919. augusztus 10-én, illetve 17-én kivégezték.) Nem véletlen ez az érdeklődés, hiszen Dezső Jakab volt az, aki a Tanácsköztársaság rendelkezéseit következetesen betartva a tőkések bankbetétjeit lefoglalta, a. megye bankjaiban található kék pénzt Szekszárdra szállíttatta, hogy ezek igénybevételével a demarkációs vonalon túlról élelmiszert szerezzenek be a Vörös Hadsereg, a főváros lakossága, valamint a megyeszékhely lakossága ellátásának biztosítására. Azt is bűnéül rótták fel, hogy az általa vezetett pénzügyi osztályon nem engedte meg az ellenforradalmárok gyülekezését, s minden további nélkül felmondott az ilyen személyeknek. A Tolnamegyei Űjság április 24-i száma írja, hogy „A vármegyeház nagytermében már második hete folyik a szekszárdi nagyszabású kommunista bűnper tárgyalása. Még mindig a vádlottakat hallgatják ki és csak a jövő héten kerül sor a tanúk nagy seregére." A sajtó — az érthetően tendenciózus tudósításaiban — olykor becsmérlőén ír a vádlottakról. így tett például Kemény Sándor esetében is:

83 „A közönség ezen a héten a legnagyobb érdeklődéssel Kemény Sándornak^ a túszfogásban és az ellenforradalom leverésében is részes hírhedt szekszárdi lakásrekvirálónak a kihallgatását várta. Ez a szerencsétlen degenerált alak teljesen igazolta a kihallgatásához fűzött várakozásokat. Sikerült magát azonnal ellenszenvessé tennie. A hallgató közönség a hurokra került csirkefogók iránt is szánalmat érez, ha megbánást, töredelmet tapasztal náluk, mert csak a szerencsétlen bűnözőt látja bennük ..." A burzsoá sajtó és a tárgyalás közönsége, amely a megyeszékhely „előkelőségéből" toborzódott, érthető ellenszenvvel viseltetett Kemény Sándorral szemben, hisz Kemény volt az, aki a Magyar Tanácsköztársaság idején a város pincelakóit a város burzsoáziájának feleslegesnek ítélt lakásaiba helyezte el. Ezt mint látjuk a sajtóból — és a tárgyalás menetéből is ez tűnik ki — nem feledték el Keménynek. Nem feledték el, hogy humánumból a pincelakások mélyéből emberibb életkörülmények közé helyezte el a proletárokat. Ezért ez a csúfkodó hang a korabeli sajtóban! A több mint egy hónapig tartó per vádbeszédét Páti Nagy Sándor tartotta. A vád bevezető részében ugyan azt hangoztatta,

84 hogy „ ... a pártatlanság vértjével övezve nem érzem a nyilakat (ami a vádlottak tekintetéből feléje szálltak — a szerk.), nem tekintek más felé, mint az Igazság istenasszonyának szemébe, akitől várom a bölcs szavakat, az igazmondást..." 196