Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

Ne részletezzük a vallásos köntösbe öltöztetett frázisokat, csupán a pártatlanság kérdésére utalnánk egy gondolat erejéig, mégpedig a korabeli sajtó szavaival:

85 „E bekezdés után áttért azután a tanácsköztársaság megalakulásának ismertetésére és pompás nyelvezettel, plasztikusan ismertette a vörös rémség rendszerét, azoknak a terrorját, akik sárba tiporták háromszínű szent lobogónkat és kéjelegtek, tobzódtak a perverz gyönyörűségben, a vérben, pénzben és a burzsoázia szenvedéseiben. Ismertette a proletárerkölcsöt, amely e per vádlottjainak nagy részét is rabul ejtették és annyira elvakították, hogy nincsenek is tisztában a fogalmával azoknak a bűnöknek, amelyeket elkövettek, mint ahogy az emberevő sem tartja bűnnek megenni felebarátját, vagy ahogy az indián sem tartja bűnnek a felebarátja skalpját lenyúzni és az övére függesztve díszelegni vele." Ez a gondolatsor mindennél jobban beszél a per tárgyalása során jelentkező ,,pártatlanságáról. Ehhez nem kell kommentár. Az ügyész a vádat három fő csoportra bontotta: — az 1919. április 25-i túszszedés — az 1919. júniusi ellenforradalom leverésére való kivonulásban való részvét. — az 1919. júniusi ellenforradalmi lázadás fegyveres leverésében való részvétel. Az ügyészi vádbeszédben is kénytelen volt a szekszárdi burzsoázia elismerni, hogy a vádlottak közül igen sokan még a tárgyaláson is büszkén vallották a proletárdiktatúra eszméjét magukénak. Különösen érvényes ez Kövendy Sándorra és Kemény Sándorra. ,„Kövendy proletárbüszkeséggel hangoztatott nyilatkozatai és a tanúk vallomásai Kövendy bűnösségét igazolták. Konok tagadásával szemben ellene a büntetés maximumának kiszabását kérte (az ügyész — a szerk.). Ugyancsak súlyos büntetést kért Kemény Sándor ellen is, aki szinte fegyveres vezetőként vonult ki az ellenforradalom leverésére" — írja a Tolnamegyei Űjság 1920. május 15-i száma. Az ítélet kihirdetésére 1920. május 20-án került sor.

86 A per fővádlottját, Kövendy Sándort életfogytiglani fegyházra, Dürr Bélát, Kemény Sándort és Ulrich Antalt 10-—10 évi fegyházbüntetésre ítélte. Két-két évi fegyházbüntetést kapott Klein Kálmán, Traubert Imre, Dezső Jakab, Geiszhauer András, Krucsay József, egy év és 10 hónapi fegyházra ítélték Heiszler Józsefet, másfél évi fegyházat kapott Hevesi Pál, Ferner Vilmos, Lendvai Ferenc, Gosztonyi János, Bajusz József, Rebek János, Uri Lajos és Heisler István. Egyévi fegyházra ítélték Ribling Lajost, Ribling Ferencet, valamint Klein Jánost. A vádlottak többsége 6—9 hónapi államfogházbüntetést kapott, míg kisebb részüket a bíróság felmentette. A Kövendy-féle perről szólva érdemes idézni két visszaemlékezést. Az egyiknek szerzője dr. Fleischmann Ottó, Kövendy egykori védője, valamint dr. öaál Dezső ügyész. Dr. Fleischmann a perről és Kövendyről így ír:

87 „ ... ő Szekszárdon cipész, majd a proletárdiktatúra alatt a vörösőrség tagja volt. Az ellenforradalmi mozgalmak idején Tolnáról—Bogyiszlóról nagyobb fehértollas felfegyverzett csoport hatolt be Szekszárdra — részben Tolnáról, az újváros felől. Ehhez már a város szélén csatlakozott néhány helybeli módos W