Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

Rezső nevét is, akik jelentős szerepet vállaltak abban, hogy a párt szervezetei a községekben is kiépüljenek. Március elején 11 helységben működött a pártnak szervezete a megyében. Tagjaikat elsősorban a tisztviselő, kereskedő, ügyvéd, újságíró, orvos,. mérnök, tanár és iparos rétegekből toborozták. Nehezítette helyzetüket a pártprogram megalkotása körüli bizonytalanság, valamint az a tény is, hogy sajtó sem állt rendelkezésünkre. Több helyen már az indulás idején nem akarták elismerni a pártot a Magyar Függetlenségi Front tagjának, így nem akarták bevenni a különböző népi szervekbe sem. Simontornyán például arra való hivatkozással, hogy a párt nem tagja a Függetlenségi Frontnak, a PDP-t ki akarták zárni a nemzeti bizottságból és igazoló bizottságból is.

47 Dunaföldváron pedig maga a helyi nemzeti bizottság nem engedélyezte a párt megalakítását 1945 áprilisában/'

8 Szekszárdon 1945. május 3-án a pártközi értekezleten a Kommunista Párt egyik tagja a PDP nemzeti bizottsági tagsága ellen azzal érvelt, hogy „a PDP-t ki kell hagyni, mivel az kevés tagot képvisel és a múltban is ez a párt volt a reakció melegágya."

49 Ugyanakkor találkozunk olyan jelenségekkel is több helyütt, hogy a Kisgazdapárt például sok helyen tevékenyen közreműködött a PDP létrehozásában. Döbröközben magából a Kisgazdapártból vált ki egy csoport, akik azután megalakították a PDP helyi szervezetét. „A döbröközi jegyző elmondta — olvashatjuk egy korabeli jegyzőkönyvben —, hogy a Polgári Demokrata Pártnak a központjából nincs megbízólevele, de megszerezte úgy, hogy Kovács Béla (a Kisgazdapárt egyik vezető személyisége, ebben az időben államtitkár — I. L.) autóval hozta el Budapestről."

50 A többi párt részéről inkább ellenkező tendenciák voltak tapasztalhatók, amelyre a későbbiek során még visszatérünk. A megyében 1945 nyarára 15 helységben működött a PDPnek szervezete, tagjainak létszáma 150—180 körül mozgott.

51 A pártszervezést a fenti tényezőkön kívül a Polgári Demokrata Párt országos vezetősége is nehezítette, nemcsak azzal, hogy nem fordított kellő figyelmet a vidéki szervezetek kiépítésére, hanem azzal is, hogy a pártprogramot csak aránylag későn — 1945 nyarán — készítette el. Bár hangoztatták. hogy a „Szabadság, Emberség, Magyarság" jelszó a legfontosabb, de bizonytalanok voltak a polgár helyét illetően az átalakuló társadalomban, így tagjaik számára sem tudtak megfelelő felvilágosítást adni. Nagy általánosságban hangoztatták, hogy a koalíciós kormányzást — ha minden párt osztozik a felelősségben — az adott körülmények között helyeslik, de ha már konkrét állásfoglalásra került sor, nem tudták átlépni „szűk érdekeiket". így a baloldali pártok előtt is elvesztették azt a bizalmat, amely lehetővé tette volna számukra a későbbiekben a koalícióban való bentmaradást. A demokratikus pártok mellett egyenrangú félként vettek részt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakításában, programjának meghirdetésében és elfogadtatásában a szakszervezetek is. A mozgalmi élet újjáteremtésében a bonyhádi bőripari munkások szervezete járt az élen. Már 1945. január 21-én 52 tag jelenlétében megalakították a Magyar Bőripari Munkások Szakszervezete bonyhádi szervezetét és 9 tagú vezetőséget választottak.

52 A szervezetek újjáalakulása azonban elég nehezen indult a megyében, ahol működtek, ott igyekeztek bekapcsolódni a különböző helységek közigazgatási és politikai életének irányításába, elsősorban a nemzeti bizottságokban kifejtett tevékenységük révén. Érdekes, hogy Tolna megyében például elsősorban azok a szervezetek játszottak fontosabb szerepet, amelynek érdekvédelmét korábban a Horthy15