Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399
Foglalkozik a vármegye a koalíciós kormányzat alatt az alkalmazottak egy eddig kevésbé szabályozott kategóriájával, a vármegyei útmester ékkel, kiknek szolgálati viszonyát, minősítését és hivatalos teendőit ugyan már az 1890:1. te. alapján egy 1891., majd 1898. évi, később az 1902. évi 198. kgy. számú szabályrendelet is tárgyalta, az úthálózat fejlesztése azonban szükségessé tette a régebbi szabályrendelet módosítását. Tolna vármegyében 6 útmestert alkalmaztak, akik műszaki szolgálat szempontjából az államépítészeti hivatalnak, a közúti igazgatás szempontjából az illetékes főszolgabírónak voltak alárendelve. Az útmesterek tartoztak képességi vizsgát tenni, amit az alispán elnöklete alatt egy szakbizottság bírált el. Az útmesterek alá útkaparók voltaik rendelve, akik az utak tisztántartásáról s a szükséges kijavításokról az útmesterek felügyelete mellett gondoskodtak. Az 1907. évi szabályrendelet szerint már 554,522 km út állott Tolna megyében a 6 útmester kezelése alatt. 108 Az útkaparókról ugyanebben az évben külön szabályrendelet intézkedett. 109 1907. évhez fűződik még Tolna megyében is az új ebtartási szabályrendelet alkotása, 110 hasonlóképpen a zsibáruskodásról, a hordár, vagy bérszolgaiparról, 111 a rendes járati időhöz kötött személyszállítási, vagyis társaskocsi-iparról, a foglalkozást közvetítő cselédszerző üzletekről szóló szabályrendeletek megalkotása. 112 Már 1884-ben hozták az első ilyen szabályrendeletet, amit azonban összhangba kellett hozni a változott viszonyokkal. A közvetítés is engedélyhez volt kötve s nem kaphatott olyan személy engedélyt, „aki hatóság előtt mint erkölcstelen életű ismeretes". A foglalkozást közvetítőnek 400 K biztosítékot kellett letenni, üzlethelyiségében a szabályrendeletben megállapított árszabást közzétenni. A közvetítő 8 napig ideiglenesen magánál is elhelyezheti a cselédet, de naponként 1 koronánál több díjat a lakásért és ellátásért nem számíthat fel. Ha a közvetítő a nála ideiglenesen tartózkodó cselédet erkölcstelen üzelmekre kényszerítené, vagy felhasználná, a bűnfenyítő úton kiszabandó büntetésen kívül iparigazolványát is elveszíti. Az 1907. évi szabályrendelet-inflációban szerepel még a községi segélyalapok szervezéséről szóló szabályrendelet, amelynek célja volt a mezőgazdasági munkásoknak és napszámosoknak rövid lejáratú kölcsönök útján való segélyezése. „A községi képviselőtestület többsége által izgatónak ismert, vagy munkássztrájkokban résztvett munkás és napszámos azonban a községi segély-alapból — tettének elkövetésétől számított egy éven belül — segélyben nem volt részesíthető". A szabályrendeletet valójában már az 1901. december 18-i közgyűlés megállapította és 1902 július 15-én miniszteri jóváhagyást is kapott, de azt csak 1907. augusztus 20-ától léptették hatályba. 113 1907-ből való a községi közmunka összeírásáról, megváltásáról, a váltságösszeg behajtásáról és fölhasználásáról szóló szabályrendelet is, amely az 1890:1. te. alapján 1893-ban kibocsátott 608/1893. kgy. szabályrendelet helyébe került. 111 A század elején a megyei közigazgatás egyik kiváló ismerője, Ferdinándy Gyula, aki előbb vármegyei főjegyző, majd jogakadémiai tanár volt, úgy látja a szabályrendelettel kapcsolatos miniszteri jóváhagyást a gyakorlatban, hogy a miniszterek igen sokszor teoretikus, vagy általános szempontokat érvényesítenek, s ezért a szabályrendeletet az első bemutatásnál rendszerint nem részesítik jóváhagyásban. A teoretikus és általános elveknek megfelelően a miniszterek pótlásokat, újításokat kívánnak és ezeknek átvezetésére visszaadják a szabályrendeletet a megyének. A megye újból tárgyalja a kívánt módosítást. Ha elfogadja, rendszerint olyat fogad el, ami a helyi viszonyok szempontjából ne422
