Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

hezen hajtható végre, ha nem fogadja el, hosszas vita kezdődik és a szabályrendeletet rendszerint nem hagyják jóvá, vagy nem kerül végrehajtásra.

115 Tolna vármegye szabályrendeleteinél is végigkísérhető ez a folyamat. Kezdettől fogva kívánja a minisztérium a szabályrendeletek módosítását és nem egy szabályrendelet e miatt nem is kerül megvalósításra. Határozott javulást jelentett ezért a koalíciós kormányzás idején Andrássy javaslata (1907:LX. te), mely a vármegye statutáris jogkörét bírói védelem alá helyezte azzal, hogy a közigazgatási bírósági eljárásnak van helye különösen akkor, ha az a kérdés válik vitássá, vajon a miniszternek volt-e törvény szerinti joga ahhoz, hogy a szabályrendeletre nézve módosítást, vagy átalakítást kívánjon, vagy rendeleti úton maga állapítsa meg a szabályrendeletet. Az 1905—6. évi ellenállás idején ugyanis a vármegyék sajnálatosan tapasztalták, hogy csak a főispán hívhat össze közgyűlést. Ezért már a koalíció idején, az 1908. és 1909. években egymásután alkottak szabályrendeleteket az alispánnak, illetve a főjegyzőnek rendkívüli közgyűlés összehívási jogáról. Ezeket a szabályrendeleteket azonban a koalíció belügyminisztere nem hagyta jóvá, mert kijelentette: a rendkívüli közgyűlés összehívásának joga a törvény kifejezett rendelkezése szerint főispáni jog s a törvény kifejezett rendelkezéseivel szemben az alispáni hatáskör kiterjesztése csak törvényhozás útján történhetik. (1909. évi 121.140 sz. BM. határozat.) Megmaradt azonban az 1907 :LX. tc.-nek az a rendelkezése, hogy a sérelmes, vagy törvénytelen kormányrendelet ellen az alispán, vagy helyettese közgyűlést összehívhat. Legnagyobb sérelemnek általában azt a lehetőséget tartották, „hogy a miniszternek joga legyen bizonyos esetekben kimondani azt, hogy miután te nem csináltál szabályrendeletet, én helyetted megcsinálom azt és ez ilyen lesz". Ez már „megint nem önkormányzat, de még csak nem is önigazgatás" — állapította meg Ágoston Péter.

116 A koalíció utolsó hónapjaiban is folyik a jogszabályalkotás. így 1909-ben sor kerül a díjnokok szolgálati viszonyainak és fizetésének rendezésére, mert a vármegyénél a rendszeresített díjnokok száma már eléri a 23-at. Ezek közül a központi közigazgatásnál és. az árvaszéknél 11, a járásokban 2—2 volt rendszeresítve. A díjnokokat az alispán fogadta fel, szolgálati beosztásuk és elbocsátásuk felől is ő intézkedett. A. díjnokok rendszerint a másolást, a kiadmányok tisztázását végzik, de kezelési teendőkkel is megbízhatók, „ha erre képesek" — mondja a szabályrendelet. (3. §.)

li7 Ez időben egyéb illetményszabályozások is folynak, így szabályrendelet rendelkezik az átköltözési illetményekről és azok felszámításának módozatairól.

118 ... - • • • Végre sor kerül a gazdasági munkásházakra is. A század eleji szociálpolitikai kritika már igen élesen bírálat alá vette a gazdasági munkásházak állapotát. A koalíció egyik törvénye, az 1907:XLVI. te. állami támogatást biztosított a munkásházak építtetőt számára. Mivel ezek érdekében — legalább látszatra — országos akció is indult, Tolna megye is hozott egy előkészítő határozatot. Ennek végrehajtásaképpen az alispán összeíratta a lakásra szoruló gazdasági munkáscsaládokat és úgy találta, hogy 1906 gazdasági munkáscsalád közül 1187-nek a helyzete igényel beavatkozást a gazdasági munkásházak állami támogatásáról szóló törvény szempontjából: magyarul — ennyi munkásház építése lenne indokolt. A szám mindenesetre megdöbbentő, mert az uralkodó osztály megbízottai írták össze s nyilván nem túlozták a nyomorúság nagyságát. Az alispán ebből is engedett. A lakások egy részét „közegészségügyi és közer423