Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

közgyűlésen meghagyta a vizsgálatra kiküldött jegyzőnek és az illetékes főbírónak, hogy írják össze a nem megyebeliek állatait, s egyben mindjárt megállapították azt is, hogy minden ökör, tehén vagy tinó után 20, kétéves tinó után 15, egyéves borjú után 10, juh után 5, egy évnél idősebb sertés után pedig 3 dénárt kell fizetnie a tulajdonosuknak. Ősszel azután fel is szólították őket, hogy fizessék meg az állataikra reparciált adót. A következő évben ismét úgy akartak könnyíteni a nyomorult nép helyzetén, hogy az idegen állatokat ugyanúgy adóztatták meg, mint a megyebeliek jószágait. A tulajdonosaik azonban nem akarták vállalni ezt a terhet; erre a megye az albizottság segítségét kérte, de egyben elrendelte, hogy el kell kobozni azoknak az állatait, akik nem engedik összeíratni őket. 1701-ben már az év elején kiküldték az összeírókat és siettették is a munkájukat, hogy mielőbb elkészíthesse a megye a reparticiót.

38 Minthogy az albizottság rendkívül nagy összeg megfizetésére szólította fel a megyét, a májusi közgyűlésen megint szóba került ez az ügy; újból úgy határoztak, hogy tájékoztatván őt a helyzetről, támogatását kérik. Budán belátták, hogy a megye kérése méltányos, s megengedték, hogy összeírassa az idegen állatokat s ennek alapján készítse el az igazságos reparticiót. Ennek a júliusi közgyűlésen eleget is tettek s megállapították, hogy egy ökör után 75, egy tehén után 70, egy kétéves tinó után pedig 25 dénárt kell fizetni.

39 — 1702ben már az év elején elrendelték az idegen állatok összeírását, de a messze lakó tulajdonosaik nem igen akarták az utánuk kivetett adót megfizetni. A megye azonban jól fogta meg a dolgot, mert az októberi közgyűlésen megbízták a jegyzőt, szólítsa fel fizetésre őket, s ha 30 napon belül nem tesznek eleget kötelezettségüknek, katonai executióval hajtják be a rájuk kivetett adót, mégpedig az állataikból/

10 5. A megye erőfeszítései az adóterhek könnyítéséért 1699-ben is teherbíró képességét jóval meghaladó mértékben vetettek ki adót megyénkre, úgyhogy többször és erélyesen tiltakozott ellene s kérte a mérséklését/'

1 Az albizottság, amely ismerte a viszonyokat, belátta, hogy megyénk kérelme méltányos s közölte is ezt a bécsi bizottsággal rámutatva arra, hogy pl. a sokkal gazdagabb Heves megyére ugyanannyit vetettek ki, mint Tolnára, így ott a dikát jóval alacsonyabb összegben állapíthatták meg, vagyis a szegény népet sokkal kevésbé vették igénybe/

2 A júniusi közgyűlésen bemutatták a király levelét, amelyben tudatta a megyével, hogy a 4 millió adó egy negyedét elengedi. De még így is súlyos teher nehezedett a megyére, s azért ugyanakkor elhatározták, hogy elküldik követeiket a nádorhoz, hogy tájékoztassák őt a megye rendkívül nehéz helyzetéről/'

3 de eljárnak a bécsi bizottságnál és a kancelláriánál is. Minthogy hasonló panaszok más megyékből is érkeztek a királyhoz, Lipót javaslattételre szólította fel az albizottságot, miképp lehetne a hadiadót arányosabban reparciálni. Az albizottság szeptember 19-én kelt válaszában rámutatott arra, hogy amikor a kalocsai érsek elnöklete alatt összeült a bizottság, hogy három körzete reparticióját elintézze, nem volt képviselve mindegyik 80