Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

megye; így azután ezekre, minthogy nem volt, aki védelmébe vette volna őket, nagyobb terhet róttak ki. Ezt — írta tovább áz albizottság — most már csak úgy lehet orvosolni, ha a miniszteri deputáció a panaszkodó megyéknek a vál­láról leveszi a terhek egy részét s a soproni körzet azon megyéire rakja, ame­lyek könnyítésben részesültek. 44 Nem hisszük, hogy elfogadták volna ezt az orvoslási módot, mert ez a panaszoknak újabb lavináját indította volna el. Még egy utat megpróbált a megye, hogy az adóbevételeit fokozza: amikor 1699 májusában az idegen állatok megadóztatását határozta el, ugyanakkor el­rendelte, hogy meg kell adóztatni a jobbágygazdák szolgáit is, mégpedig azzal a megokolással, hogy nem egy közülük vagyonosabb a nagy adóterhektol teljesen legyengült parasztgazdáknál, összeíratták tehát a vagyoni állapotukat, majd így adóztatták meg őket: 1 ökör vagy tehén után 20 dénár, 1 kétéves tinó után 5 dénár, 1 egyévesnél idősebb sertés után 3 dénár, a bevetett területnél pedig minden szántási nap után 25 dénárt kellett fizetniök. 45 6. Az összeírás (conscriptio) Az adó helyes és arányos felosztásához azonban ismerni kellett a megye helységeinek teherbíró képességét; erről pedig teljes és hű képet az összeírás adhatott. Ezért mondta Vas megye 1701-i statútuma, hogy „egy megye jóléte és fennmaradása nem utolsó sorban a rá kirótt terhek igazságos és arányos meg­állapításán nyugszik, ezt pedig csak a pontos összeírás alapján lehet elvégezni.'* 6 összeírások készültek, mint láttuk, már a felszabadulás utáni években; s bár ezeknek is az volt a céljuk, hogy képet adjanak a rieoaquista területekről a hadi költségek fedezése céljából, nem voltak egységesek, mert az egyes ka­marai tisztviselők inkább leírását, ismertetését nyújtották kerületüknek, sem­mint pontos statisztikai felvételét. Ezért azután az első tíz év elmúltával nélkülözhetetlen volt egy egységes, nagy, országos összeírás, hogy megfelelő alap legyen az adóterhek méltányos és igazságos felosztására. Vele összekötve kellett elvégezni a portáknak a megálla­pítását is, mert sok helyt ez nem történt meg; annyi volt ugyanis a föld, hogy nem is volt rá szükség. 47 Az 1696 nyarán Pozsonyban összeült bizottság jelölte ki, hogy melyik megyébe honnan kell kiküldeni a dikátorokat; Tolna részére Veszprém megyé­nek kellett összeírókról gondoskodnia. Az itteni alispán július 31-én értesítette Broderichot, hogy az előtte való nap tartott közgyűlés ifj. Losonczy János és Szőke Mihály alszolgabírákat jelölte ki, akik le is tették a bizottság által előírt esküt. 48 A dikátorok szeptember 5-én kezdték meg munkájukat; az illető járási szolgabíró kísérte őket s adott meg nekik minden támogatást és gondoskodott az ellátásukról; napidíjukat a megyétől kapták. Munkájukkal november 4-re készültek el. 49 A megye viszonyai azonban mindenféle tekintetben évről évre annyira változtak, hogy ezt az összeírást minden évben újból el kellett végezni. Külö­nösen nehéz és nagy feladatot azonban ez nem jelenthetett, mert még félszáz lakott helye sem volt ekkor megyénknek. 6 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. Sl

Next

/
Oldalképek
Tartalom