Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

azonban ezekben az első időkben ezt még nem szervezték meg s később is ritkán tartottak ítélőszéket. így volt ez azonban más dunántúli megyékben, pl. a szomszédos Baranyában és Győrben is.

194 Első határozatát a megye az 1699 májusában tartott közgyűlésén hozta a megyei ítélőszék tárgyában. „Statútum est — olvassuk a jegyzőkönyvben —, ex quo hactenus ob certas rationes sedria minus institui quiverit, idcirco universae causae, exceptis criminalibus, coram dominó vicecomite et sibi adjunctis celebrentur; appellationes nihilominus ad comitatum fiant et exmissionales ad relationem extradendae suisque módis et viis expediendae."

í95 Ha helyesen magyarázzuk az intstitui szót, akkor belőle azt állapíthatjuk meg, hogy addig az időpontig nem tudták bizonyos okok miatt az ítélőszéket felállítani, megszervezni, vagyis 1699-ig nem tartottak törvényszéket. Bármennyire különösnek látszik is ez, egyáltalán nem lehetetlen, mert a felszabadulás utáni első években nem is igen volt rá szükség, hiszen alig pár nemes élt a megyében. Sőt a fenti statútumból azt is láthatjuk, hogy még most sem gondoltak rendszeres törvényszékek tartására, vagyis továbbra is fenn akarták tartani a régebbi helyzetet. Ezért is rendelkeznek úgy, hogy minden peres ügyet, kivéve a büntetőpereket, az alispáni szék elé utalnak, aki a társaival, az egyik szolgabíróval s az esküdtjével, ítélkezik; fellebbezni azonban lehetett a megye, tehát a közgyűlés elé, s ő rendelkezett az exmissióról s állíttatta ki az annyira fontos kiküldőlevelet. A rendelkezésünkre álló forrásokban 1703-ig nem is találunk sedriának a nyomára. Egyszer történik róla említés, de csak általánosságban, amikor az ellenzék a királyhoz Broderich ellen benyújtott panaszai között 1697-ben azt is megemlítette, hogy bár megidézték a megyegyűlés elé, nemcsak ott nem jelent meg, hanem makacsságból távolmaradt a sedriáról is.

19G Adó, katonaság és a megye egyéb terhei a) A bécsi miniszteri deputácíó és a budai albizottság A. bécsi miniszteri deputáció Az alább elmondandók megmagyarázzák, miért foglalkozunk ezzel a két bizottsággal, mielőtt a megye két fő terhének, az adónak és a katonai elszállásolásnak ismertetéséhez fogunk. A Buda elfoglalását követő években, amíg a hadjárat folyt, a hadi kiadások előteremtése és a katonaság eltartása voltak a legfontosabb kérdések. Azonban épp az élelmezésnél, a Proviantwesen-nél voltak a legnagyobb bajok. Kollonics, aki 1692-ben vette át az udvari kamara vezetését, azt tekintette legfőbb feladatának, hogy rendet teremtsen ezen a téren és megszüntesse a visszaéléseket, s hogy a katonai kiadásokat a legszükségesebbekre korlátozza. Az Einrichtungswerk idevonatkozó része, ahol teljes nyíltsággal tárták fel azt a lelkiismeretlen gazdálkodást, ami ott folyt s azt a hihetetlen korrupciót, amely ott uralkodott, mutatja, mennyire tisztában volt a helyzettel. Az udvari kamara vezetésétől hamarosan megvált ugyan Kollonics, mert Lipót 1694-ben a titkos 73