Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

tanács élére hívta meg, de ezek a kérdések tovább is foglalkoztatták, s kétségtelenül az ő gondolata volt egy külön bizottság felállítása, amelynek feladata, megtárgyalni valamennyi, a katonasággal kapcsolatos pénzügyi kérdést.

1 E bizottság — deputáció — élére maga Kollonics került, tagjai pedig az udvari hivatalok — az udvari kamara, a hadi tanács, a cseh és osztrák kancellária — vezetői voltak, de helyet foglalt köztük még a vezérhadbiztosság vezetője is. Ezért is kapta a miniszteri deputáció nevet. 1697. november 25-én tartotta első ülését, és nyolc nap múlva már elkészített egy Militár-VerpflegsReglement-et, amelynek az az alapgondolata, hogy az egyes osztrák országok és tartományok egy szoros egésznek részei csupán, s a legfőbb hadúr együttesen helyezi rájuk a viselendő terheket, — a célja pedig az, hogy a katonai kincstár olyan helyzetben legyen, hogy minél kevesebb költséggel s minél gazdaságosabb eljárással biztosíthassa az uralkodó hatalmának zavartalanságát, népeinek védelmét s kímélhesse meg a szegény népet az oly sokféle címen történő zsarolásoktól.

2 Feladata volt tehát: évenként megállapítani a hadsereg fenntartására szükséges hadi adót s felosztani az egyes tartományok és országok között, továbbá megvizsgálni és orvosolni panaszaikat és sérelmeiket, amelyeket a hadi adóval kapcsolatban terjesztenek elébe. Bár Magyarország és Erdély nem volt képviselve a deputációban, mégis itt tárgyalták meg a tőlük követelt hozzájárulás kérdését is, mert a deputáció áttekintést akart szerezni arról, hogy az uralkodó valamennyi országától és tartományától mit lehet kívánni és kapni katonai célokra. A deputatio status publico-oeconomico-militaris részére az utasítást 1697. december 10-én adta ki Lipót. De ha a bizottságban nem ült is benn Magyarország képviselője, szoros kapcsolatot létesített vele azzal, hogy megszervezte a magyarországi albizottságait, amelyekről majd alább lesz szó. Minthogy a deputáció az uralkodó tanácsadó testülete volt csupán, intézkedési joggal nem rendelkezett. Magyar ügyekben tehát a magyar kancelláriával közölte határozatait; minden ülés határozataiból külön ívre írták össze a magyar vonatkozásúakat, ezt Kollonics aláírta, s a deputáció irodája azután ennek alapján készítette el átiratait a magyar kancelláriának. Ezért olvasható minden ilyen íven ez: „Conclusa excelsae deputationis ministerialis expedienda peri. cancellariam Hungaricam aulicam".

3 A bizottság feladatköre azonban olyan volt, hogy közvetlenül is kellett érintkeznie a megyékkel vagy írásban vagy pedig oly módon, hogy az ügy gyorsabb és simább elintézése céljából felhívatta a követeiket, hogy egyes kérdéseket megtárgyaljon velük. De a megyék is nem egyszer jobbnak tartották, ha levél helyett egy vagy két tisztviselőjüket küldik fel tárgyalni a deputációhoz/

1 Sőt megpróbálkoztak a megyék azzal is, hogy az alsóbb fórum, a budai albizottság megkerülésével egyenesen a deputációhoz forduljanak. Ezt azonban nem tartotta helyesnek a deputáció, mert nem lehetett mindig kellőképp tájékozódva, és zavarta is a nagy követjárás. Ezért 1699-ben leírt a megyékhez, hogy először a budai albizottsághoz forduljanak, s ennek tájékoztatását küldjék fel hozzá, hogy így annál jobban tudják elintézni méltányos és jogszerű kéréseit. Az augusztusi közgyűlésen ezért úgy határoztak, hogy az alispán és a jegyző menjenek fel Budára az albizottsághoz, tájékoztassák őt, s az ő ajánlásával menjenek Bécsbe Kollonicshoz.

5 74