Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

ez bizonyára megmozgatta a megye nemességét, s mégis mindössze 21-en vettek rajta részt. A következő, márciusi közgyűlésen már csak 11-en voltak a tisztviselőkkel együtt, az április 2-án tartott kisgyűlésen pedig csupán 5 tisztviselő volt jelen a főispán elnöklete alatt.

188 Az ablegátusok közül Esterházy Pál nádor, Styrum gróf, Sinzendorf gróf, Viczay Ádám báró, Amadé Ádám báró, Mérey Mihály szekszárdi, Dolny István földvári és Jány Ferenc pécsváradi apát, Barnabeis Félix fehérvári prépost, a pécsi káptalan, továbbá Fiáth János, Fördős Mihály, Özv. Botka Ferencné, Sándor István, Salamonváry János, béri Balogh Ádám, Székely István és Monaszterly János követének nevét olvassuk a jegyzőkönyvben.

189 Azoknak a nemeseknek a névsora, akik a tárgyalt időszakban személyesen jelentek meg egyik vagy másik megyegyűlésen, a következő: Daróczy István, Styrum gróf, Viczay Ádám báró, Mérey Mihály apát, Dolny István apát, Monaszterly János, Jármy László, Pósfalvi Tulok Bernát, simontornyai főkapitány, Székely István simontornyai vajda, béri Balogh Ádám, Sándor István, Dallos András, Miskey István, Meszlényi János, Farkas Mihály, Broderich András, Fiáth János. Több alkalommal megjelentek továbbá a kamarai tisztek, Kessler János főhadbiztos. Nem nemesek bizonyára nem vehettek részt a gyűléseken. Aki az 1696 novemberi ellenzéki tisztújító gyűlés lefolyását az első jegyzőkönyv-kötet bevezetésében leírta, a megjelentek felsorolása után hozzátette ugyan, hogy „caeterisque quamplurimis locorum et possessionum incolis pro eodem die et termino convocatis", különösebb jelentőségét azonban nem tulajdoníthatunk ennek a megjegyzésnek, s valószínű, hogy az illető csak ennek a konventikulumnak a jelentőségét akarta ezzel is emelni.

190 A megyének állandó székhelye nem volt, — 1723-ban határozták csak el, hogy Simontornyán székházat építenek — így a megyegyűléseknek sem volt állandó helye. A megye legnépesebb helysége Simontornya volt, ahol a vár elég épen állt fenn, s amely, bár a megye legészakibb részén feküdt, mindenhonnan megközelíthető volt. Forgalmas útvonalak mellett feküdt, ezért lett járási székhely is. Az 1699—1702. közötti időből ismert 30 megyegyűlés közül 16-ot tartottak itt; a többi így oszlott meg: Pakson, amely Daróczy alispán birtoka volt, 7, Szekszárdon 6, Tolnán 5, Tamásiban és Váralján 2, Pincehelyen, Kisszékelyen, Varsádon és Medinán 1—1 gyűlést tartottak.

191 A gyűlések tartama rendesen egy nap volt, mert bár, mint láttuk, nem sokan vettek rajtuk részt, mégis nehézségekkel járt volna az elszállásolás. Néha azonban nem kerülhették el, hogy két-három, sőt négy napig ülésezzenek. Űgy látszik, előre tudták már, ha hosszabb napirendre kellett számítani, s ilyenkor nagyobb helyre, Simontornyára, Paksra, vagy Tamásiba hívták össze a gyűlést. Az üléseket egy nagyobb helyiségben tartották, amelyben elfért a 15—20 résztvevő. Asztalnál vagy asztaloknál ültek, azért határozott úgy az 1700 májusi közgyűlés, mint láttuk, a tisztviselőket megrágalmazó Dallosról, hogy míg elégtételt nem ad, nem ülhet le a megye asztalához.

192 Az ülésrend pontosan meg volt állapítva: ez nem is lehetett másképp abban a korban, amikor a dignitas és a praecedentia oly nagy szerepet játszott. A megjelentek, mint a szomszédos Baranya 1701-i statútumában olvassuk, „apud tabulam in gremio comitatus secundum dignitatem et praeminentiam ablegantium suorum locum sortiantur". S ha megnézzük az egyes jegyzőkönyvek elején a megjelentek névsorát, azt állapíthatjuk meg, hogy nagyjában ez 71