Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

júniusi közgyűlésből, hogy az előző megyei tisztviselőktől nem maradtak sem jegyzőkönyvek, sem akták, amelyekből meg lehetne állapítani, mit és mily összegben fizettek ki, s „eatenus fundamentis, id est prothocolis destitutus ablegatus comparere minimé valet."

íld Amikor 1727-ben elkészült a simontornyai székház, itt helyezte el a megye akkor még csak négy jegyzőkönyvéből és néhány köteg iratból álló levéltárát. A Broderich hagyatékából származó iratok ekkor még abban az állapotban voltak, amint átvették őket, úgyhogy előbb egy bizottság alaposan feldolgozta őket, hogy használhatók legyenek.

120 13. A megye második pecsétje Broderich, mint említettük, rögtön a megválasztása után, még 1696 februárjában pecsétet kért megyéje részére. Lemondásakor azonban magával vitte mind a pecsétet, mind a róla szóló diplomát s csak hosszas huzavona után szolgáltatta be a kancelláriának; a megye nem is kapta vissza őket. 1697 februárjától kezdve a kiadványait a régi gyakorlat szerint a tisztviselők a saját pecsétjükkel pecsételték meg. Hogy a kancelláriából hova került a pecsét és a diploma, nem tudjuk.

121 Pecsét nélkül azonban úgy érezte magát a megye — mint 1697. május 9-én a kancelláriának írta — „tamquam piscis sine aqua", s 1698 végén vagy 1699 elején pecsétért folyamodott a királyhoz. Folyamodványában előadta, hogy Broderich a megye tudta és hozzájárulása nélkül, csak a saját hatalmából készíttetett pecsétet s használta is, mint alispán. Hogy tehát a megyét ne érje semmiféle kár s ne történhessék semmiféle visszaélés, azt kérték a király tói, semmisítse meg a régi pecsétet, amelyről nem tudják, hol lappang, s adjon új pecsétet neki. A kérvényre a gyakorlat szerint ráfestették a kért pecsétképet. A nádor is rávezettette az ajánlását, s ennek alapján állították ki a diplomát a kancelláriában 1699. szeptember 1-i kelettel.

122 Az eredeti diploma nem maradt meg, de szövegét megtaláljuk a Királyi Könyvekben.

123 (A Tolna megyei Levéltár középkori anyagának rendezése során előkerült az elveszettnek hitt diploma. — a szerk.) A királyi oklevél elmondja, hogy a megye hosszú ideig sínylődött török iga alatt, s a háború zavarai között elveszett a pecsétje; Broderich alispán kérésére adott ugyan Lipót 1696. március 2-án kelt diplomájával pecsétet neki, mivel azonban a vármegye közönsége nem ismerte el őt törvényes alispánnak, s a pecsétet is a megye tudta és beleegyezése nélkül kérte, most azt megsemmisíti és újat adományoz neki. Amit az oklevél mond, hogy ti. a megyének régebben is volt pecsétje, de a török uralom alatt a háborúk zavarai között veszett el, nem áll meg. Amikor az 1550:62. te. elrendelte, hogy minden megyének legyen pecsétje, megyénk nem volt olyan helyzetben, hogy ennek a rendelkezésnek eleget tehetett volna, mert jó része már török uralom alatt volt. 1698-ban azonban már el sem tudták képzelni, hogy a megyéknek ne lett volna már a török idők előtt is pecsétjük. A pecsét adományozásáról szóló diploma taksája 70 forint volt, s az 1699. novemberi közgyűlésen rendelték el, hogy ezt a kancelláriában ki kell fizetni. A királyi diplomát az 1700. januári közgyűlésen hirdették ki, s ekkor köszönetet 59