Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

mondtak érte a királynak, de a nádornak is, aki Lipót figyelmébe ajánlta a megye kérését. Azt pedig már az 1699. októberi közgyűlésen kihirdették, hogy érvénytelen mindaz, amit a Broderich által készíttetett pecsét alatt adtak ki.

124 14. A megye járásai; a szolgabírák Az 1696-i ellenzéki tisztújításkor három szolgabírót választottak: Furdics Gergely simontornyai kamarai tiszttartót, Plagota Gergely újpalánkai harmincadost és Kereskényi László dombóvári hercegi tiszttartót,

125 vagyis három járás részére gondoskodtak tisztviselőről. Amikor 1698-ban 200 élelmet szállító szekér kiállítását kellett a megyének reparciálni, ezt a decemberi közgyűlésen a három járás szerint végezték el. Ügy látjuk, hogy a földvári a megye keleti részét foglalta magában, a dombóvári a nyugati rész déli felét, s a kettő között húzódott a simontornyai. Ezzel a három járással találkozunk azután 1699-ben is, s e három járásba választottak főbírót az 1699-i restauráción is. Az 1700. májusi tisztújítás alkalmával azonban már csak két főbírói állást töltöttek be, mégpedig a simontornyait és a földvárit. Ennek a csökkentésnek részben a megye nehéz pénzügyi helyzete volt az oka, részben pedig annak a következménye volt, hogy a déli helységeinek jó részét elvesztette, s így feleslegesnek találták a főképp őket magában foglaló dombóvári járást továbbra is fenntartani.

126 A későbbi negyedik járást, a völgységit csak 1725-ben szervezték meg,

127 de a neve valószínűleg még a középkorra nyúlik vissza s azóta is használatban volt ennek a vidéknek a megjelölésére. Hogy általánosan ismert és használatos volt, mutatja, hogy a Baranyával folytatott határperben Mázával kapcsolatban „a közönségesen Völcségh-nek nevezett hegyaljai kerület"-ről beszéltek, — s hogy az 1699-i májusi közgyűlés jegyzőkönyvében két helyen is előfordul mint Dombóvár vidékének a megjelölése.

128 Az 1699 februárjában tartott építőszéken a simontornyai járásba Furdics Gergelyt, a földváriba Dersfy Ádámot, a dombóváriba pedig Pribék Jánost választották meg főbíróvá. A hivatalnokoskodásuk azonban nagyon rövid életű volt, pár hétig tartott csak, mert már a márciusi közgyűlésen mindhármukat letették, s másokat választottak helyükbe. A jegyzőkönyv igen szűkszavúan emlékezik meg erről a feltűnő eseményről, de az a pár szó is, amellyel lerögzítette, oly szokatlanul erős, hogy nagyon súlyos okok bírták erre a komoly lépésre a közgyűlést. Először általánosságban csak annyit mond, hogy „a múlt közgyűlésen megválasztott és megerősített főbírák nem feleltek meg a tisztüknek, s nem, igyekezték a köz javára munkálkodni", e bevezetés után azonban pár szóval mindegyiknél rámutat a közelebbi okra is; Dersfy — olvassuk — fosztogatta, megrágalmazta a megyét és megzavarta a jó egyetértést („depopulator, detractor huius comitatus, bonae concordiae turbator"), Pribéknek nincs semmi jószága, így nem alkalmas erre a tisztségre, egyikük pedig — ez Furdics — az időrabló számadásokkal lévén elfoglalva, nem tudott ennek a szerencsétlen megyének a dolgaival jó móddal foglalkozni. Különös dolgok történhettek itt, mert Furdics már 1696 óta ült a tisztikarban, s Dersfy sem volt új ember, egy évet eltöltött már ebben a tisztségben, tehát jól ismerhették mindnyájukat, amikor megválasztották. A főbírónak járásában kellett laknia, mert csak így intézhette kellőképpen az ügyeit; legalább is a simontornyaira nézve ez volt kötelező, amely 60