Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

akit Pázmándy Gergely hozott magával a novemberi közgyűlésre. Az 1698. december 15—16-án tartott közgyűlésen választották meg, s ennek a gyűlésnek a jegyzőkönyvét már ő szerkesztette meg. Nagy előnyt jelentett megyénknek, hogy a jegyzője olyan megyéből jött, amelyben a megyei élet nem szakadt meg olyan hosszú időre, mint Tolnában, s így a sok évszázados gyakorlat ismeretét hozta magával és gyümölcsöztette itt. Több mint három évtizeden át szolgálta hűséggel megyéjét, sőt, ami szintén kiválóságát mutatja, néhány évig Baranyának alispánja és jegyzője is volt, tehát három tisztet látott el egyszerre.

112 A jegyzői tisztség tehát különbözött a többi megyei hivataltól s az említett okok miatt állandó jellegűnek kellett lennie. Kevés kivétellel így volt mindenütt, azonban 1699 februárjában megyénk olyan határozatot hozott, hogy — mint Sopron megyében — a búcsúszéken a jegyző is mondjon le.

1

'

3 De már 1700 májusában bizonyos fokig függetlenítették a tisztújítástól, mert kimondották, hogy az ő szolgálati ideje december 1-gyel kezdődik, — ti. Gyurekovicsot 1698. december 15-én választották meg, — majd az 1701-i restaurációkor az általános gyakorlatot fogadva el, úgy határoztak, hogy „dominus nótárius moréin aliis comitatibus observari solito manet."

1

^ Ügy látszik, ekkorra már meggyőződtek róla, mily kiváló munkaerőt nyertek Gyurekovicsban. A jegyző gondozta, őrizte a megyegyűlések jegyzőkönyveit és az iratokat. Levéltárról most még szó sem lehetett, mert állandó székhelye és így székháza sem volt a megyének; mint látni fogjuk, a gyűléseit is hol itt, hol ott tartotta. A legrégibb jegyzőkönyv, amely fennmaradt, az 1698. decemberben, Tamásiban tartott közgyűlésről szól, s ez már Gyurekovics munkája. A kötetben olvasható ugyan még az 1696 decemberében, Pincehelyen tartott közgyűlés rövid ismertetése is, de ez nem szabályos jegyzőkönyv.

115 Voltak azonban korábbi közgyűlési akták is, mert Broderich említett Compendiosa in]ormatio-jában azt olvassuk a megválasztásával kapcsolatban, hogy „patet ex actis prothocollaribus", — tehát őket már ekkor külön kezelték. Az iratokból ezekből az évekből úgy látszik csak azok maradtak meg, amelyek Broderichnél voltak, s amelyekhez halála után jutott hozzá a megye. 1697 augusztusában a király felhívta a megyét, hogy adjon felvilágosítást a Rensingh főhadbiztos által 1688—9-ben kiállított nyugtákról. A szeptemberi közgyűlésen megkérdezték az ott megjelent falusi bírókat és esküdteket is, de ezek azt felelték, hogy ennyi idő után nem tudnak rá visszaemlékezni. A megye azután ehhez még azt fűzte hozzá, hogy abban az időben még nem voltak tisztviselői, akik az ilyen iratoknak gondját viselték volna, s mivel a hadbiztosok tetszésük szerint rángatták (traxissent) a nyomorult népet, nem sokat törődtek az ilyen nyugták megőrzésével; a mostani tisztviselők pedig, akik csak néhány éve élnek a megyében, nem tartották szükségesnek, hogy ilyenek után nyomozzanak, mindamellett igyekezni fognak a király parancsának eleget tenni.

116 Lassanként azonban kezdett kialakulni valamiféle rend az iratok őrzésében. Külön csomóban helyezték el a közgyűlési aktákat s külön az egyes fontosabb ügyekre vonatkozó iratokat.

117 Azonban Gyurekovics előtt nagyobb rend úgy látszik nem volt. Amikor 1699 végén Lipót felhívta a megyét, hogy számoljon el az 1698. évi hadiadóról, azzal a megokolással kértek halasztást, hogy az elmúlt években az alispán és a perceptorok nem vezettek jegyzőkönyvet, vagy ha voltak is, nem adták át a mostani tisztviselőknek, s így nincs módjukban a régi állapotokról felvilágosítást adni.

118 A bécsi miniszteri deputáció és a kancellária is sürgették az 1697—8-i számadásokat, s nekik is azt a választ adták a 58