Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

Dr. Holub József*: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686—1703-ig Országunk hódoltsági részeinek lassú romlása megindult már a török uralmának beköszöntével; gyorsabb ütemű lett a XVII. században, a felszabadító háborúk s velejárói azután teljessé tették a pusztulásukat és elnéptelenedésüket. Majdnem a semmiből kellett tehát az új élet számára minden vonalon megteremteni a lehetőségeket, s így az „újjáépítés", amely szinte szó szerint értendő az 1686. utáni évekre, természetesen igen érdekes és fontos kérdés, mert rendkívül nagy feladatot jelentett. Tulajdonképpen az egész felszabadított területen nagyjából ugyanazok a problémák merülnek fel, s így az első pillanatra helyesebbnek látszanék az újjáépítés munkájának összefoglaló vizsgálata. Kisebb területre való korlátozásának tehát kétségkívül vannak bizonyos hátrányai, — viszont sokkal nagyobbak az előnyei. Egy megyére szűkítve ugyanis a vizsgálódás körét teljesebb forrásanyaggal dolgozhatunk, s nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy ismerős helyen, ismerős emberek között mozogva jobban hozzáférhessünk a felmerülő problémákhoz s megláthassuk azt is, hogy egy-egy megye miképp oldotta meg őket a maga sajátos körülményei között. Ily módon jobban tudunk életközelségbe jutni s maradni vizsgálódásaink során azokkal, akiknek ezt a nagy munkát sokszor hihetetlenül nehéz körülmények között kellett elvégezniök. Bármilyen szűk keretekben indult is meg s folyt is jó ideig az élet, természetéből folyólag mégis nagyon sokrétű volt, ezért azután le kell tennünk arról, hogy egységes képben mutassuk be. De ha „fejezetekre" bontjuk szét ezt a szerves, összefüggő egészet, nem kerülhetjük el, hogy sűrűbben ne bocsátkozzunk ismétlésekbe. Ez azonban még mindig kisebb baj, mintha az olvasót arra kényszerítenők, hogy állandóan keresgélje a magyarázatot és felvilágosítást. *DK. HOLUB JÖZSEF Alsókubinban született 1885. ápr. 4-én. Középiskoláit a szekszárdi Garay János Gimnáziumban végezte, majd az Eötvös-kollégium tagjaként a budapesti egyetem bölcsésztudományi karának történelem—latin szakos hallgatója. Ott avatták bölcsészeti, majd később, 1920-ban államtudományi doktorrá. 1909—1923-ig a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárában és kézirattárában működött. 1914—1923-ig a Turulnak (a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönyének) szerkesztője is volt. 1920-ban a budapesti egyetem bölcsészettudományi kara a diplomatika magántanárává képesítette. Ugyanebben az évben a Szent István Akadémia rendes tagjává, majd 1923. máj. ll-én a Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya levelező tagjává választotta. 5