Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459

á központi 17 helyett 12, a tamási 17 helyett 2 helyet kapott, míg a dombóvári és simontornyai járást egyáltalán nem képviselték. A parasztpárt, a szociáldemokrata párt, a polgári demokrata párt és a szakszervezetek nem jutottak képviselethez a törvényhatósági bizottságban.) A nemzeti bizottság eljárására jellemző, hogy a törvényhatósági bizottság képviseleti arányainak megállapítása előzetesen pártközi értekezleten történt meg. A nemzeti bizottság e megállapodáshoz kötötte magát.

16 Hasonlóképpen a megyei nemzeti bizottság választotta meg a rendőrség vezetőit.

17 Viszont ebben az időszakban kezd hozzá a nemzeti bizottság a hatáskörök rendezéséhez, ami együtt jár azzal, hogy különböző pártok a szilárdan kezükben tartott közigazgatási apparátus döntési jogkörének kizárólagosságát akarják biztosítani. Így pl. egy községi tanítói állással kapcsolatos panaszra kimondja a nemzeti bizottság, hogy „közigazgatással nem foglalkozik", átteszi az ügyet a tanfelügyelőséghez;

18 ennél is különösebb, hogy amikor a nemzeti bizottság előtt felvetődik az un. „nemzethű" svábság kérdése, egy kisgazdapárti és egy polgári demokratapárti tag úgy nyilatkozik, hogy ebbe a kérdésbe „nem avatkozhat be" a nemzeti bizottság.

19 A viszonylagos passzivitás után 1945. augusztus végétől nagy csaták színhelye a nemzeti bizottság. Mindez tulajdonképpen — személyi éle ellenére — a választási harc előkészítése, meglehetősen koncentrált támadás a megyei koalíció baloldala, de különösképpen a kommunista párt ellen. A vita látszólag a főispán tevékenysége körül folyik. V. A főispán kérdése a közigazgatás és a politikai élet fejlődésének és ellentmondásainak egyik gyűjtője lett az 1945. évi választások előtt. Több fronton jelentett harcot: a centralizáció és a koalíció jobb szárnyán elhelyezkedő csoportok régi „önkormányzati" gondolkozása és gyakorlata között, a laikus, új közigazgatás és a megszilárdulóban levő bürokrácia között, s végül a koalíción belüli különböző irányzatok kommunistaellenes kampányának részévé vált. A főispáni funkció betöltése eredetileg problémamentes volt. Mivel Szekszárdon — mint általában az ország más városaiban is — hosszabb időn át a kommunista párt jelentette az egyetlen szervezett politikai erőt,

20 senki sem ellenezte azt, hogy a szovjet hadsereg képviselőinek egyetértésével a párt akkori elnöke, Klein Kálmán kapott megbízást a főispáni teendők ellátására. A megyei nemzeti bizottság e tisztében meg is erősítette,

21 bár viszonylag későn, mondhatni akkor, amikor a kormányzat már a főispáni rendszer időszerű átalakításán munkálkodott. Az első főispán szorgalmasan tevékenykedett, főként arra törekedve, hogy a széthullott közigazgatási apparátust működésbe hozza. Eközben kerülte a régi apparátussal való összeütközést; nem is volt képes azon bármilyen átalakítást végezni. Március végén a dombóvári újság kérdésére: „Hogy áll vármegyénk a közigazgatás terén?", azt válaszolta: „Az északi rész kivételével mondhatnám, normális". Természetes, hogy a háború utolsó fázisában e területen is a normalizálás volt a fő kérdés; a főispán erre törekedett — a helyi igényeknek, befolyásnak és látókörnek megfelelően. 30 • 467