Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459
A kormány azonban időközben a „helyi" főispánokat olyanokkal kezdte felváltani, akiknek az országos politikába való bekapcsolása lehetséges volt. Mivel Tolna megyébe a kommunista párt jelölhetett főispánt, arra is törekedtek, hogy a párthoz szorosan kapcsolódó személy kerüljön e tisztségre. (Az első főispán — valószínűleg sértődöttségből is — hamarosan átlépett a szociáldemokrata pártba.) Az új kommunista főispánt, Cser Sándort 1945. április 20-án nevezték ki, s ő valójában az első perctől kezdve úgy lépett fel, mint a központi hatalom képviselője. A változásnak tehát alapvető jelentősége volt. (Természetes, hogy ebben az időben a központi akaratot mindenütt erős pártpolitikai árnyaltsággal értelmezték és közvetítették.) A főispán meglehetős keménységgel határolta el magát a helyi befolyástól; alig egy héttel kinevezése után Tolna megyét „az ország egyik legreakciósabb megyéjeként" jellemezte a sajtóban. 22 A főispán egyben a megye közellátási kormányibiztosa volt, ami ebben az időben nagyon fontos gazdaságpolitikai funkciót jelentett, de egyben rengeteg apró munkát a főispán és hivatala számára. így nem egyszer elvonta más fontos, politikai, közigazgatás-politikai feladatoktól. A viszonylag keveset vesztett gazdasággal rendelkező megyére támaszkodtak a központi állami és pártszervek az ellátás vonatkozásában. Mindez szinte leküzdhetetlen akadályokat támasztott. A főispánnak választania kellett az országos igények és érdekek és a helyi érdekek között. Ö az országos érdekek mellett állt ki — alapjában helyesen, de kevés taktikai készséggel. Többel^ között ennek a döntésnek a következménye lett az, hogy pl. a megyei nemzeti bizottság által május 15-én behelyettesített alispánnal hamarosan konfliktusok támadtak (ez utóbbi ebben az időben a kommunista párt tagja volt, s pártközi megállapodás alapján mint e párt jelöltje került tisztébe 23 ). A főispán teljes pártfegyelmet, a központi irányvonal betartását követelte meg, míg az alispán — helyi ember lévén — sokfajta helyi befolyás alatt állt. A valódi problémák azonban augusztus végén, szeptember elején vetődtek fel, tehát már félszemmel a választásokra figyelve. A kommunista párt az alispánt — aki ellentétbe került a pártvonallal — kizárta soraiból és visszahívta az alispáni székből. (Az alispán a sajtóban tett nyilatkozatában 21 kijelentette, hogy ő szeptember 13-án önként lépett ki a pártból, és tagadta a párt visszahívási jogát.) Figyelmet érdemel, hogy a koalíciós rendszerből következő reális jelölési jog (ami a korábbi közigazgatási rendszerben természetesen elképzelhetetlen lett volna, s amit most minden pártban evidensnek tartottak) ellentételét, a pártok visszahívási jogát nem ismerte el a jobboldal. A főispán azonban érvényt kívánt szerezni a visszahívásnak, 2 ^ és karhatalom igénybevételétől sem riadt vissza az alispán eltávolításánál. Ez adta meg a jelet az általános támadásra a főispán ellen a nemzeti bizottságban és a sajtóban. Jellemző, hogy a támadást a szociáldemokrata pártból indították. A támadás tárgyai a következők voltak: a) az önkormányzati szervek nem működtek, a törvényhatósági bizottságot nem hívták össze, a kisgyűlést nem alakították meg, s ezért a főispánt terheli a felelősség; b) néhány funkciót — az önkormányzati szervek szünetelése folytán — „önkényesen" töltött be; 468
