Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459

tisztet is betöltötte — szerepük a későbbiekben jelentéktelenné vált, sőt később mint nem pártküldötteket a bizottság határozatára az ülésekre őket nem is hívták meg.)

11 Ami a törvényhatósági bizottságot illeti, annak tevékenysége rövid életű volt, mert működését a 9.560/1945. ME. sz. r. felfüggesztette. A megyei nemzeti bizottság ténylegesen gyakorolt jogköre azonban nagyon sokat változott már 1945 folyamán is. Először mint a megye „politikai gazdája" és közigazgatásának irányítója jelentkezett. Azonban nem sokkal később már gyakran korlátozta sajátmagát, kimondván a hatáskör hiányát, s ezzel más szerveket hívott fel az adott feladatkör gyakorlására. A megyei nemzeti bizottság 1945. április 6-án pl. megbízást ad „a főispáni teendők további ellátására", tehát a kormány jogkörében jár el; felállítja az igazoló bizottságot, megválasztja a népbíróságot. Ugyanezen az ülésen azonban még egy nagyon érdekes elvi és gyakorlati kérdést is megvitat a nemzeti bizottság. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nemzeti bizottsága köriratot küldött a többi megyébe, amelyben javaslatot tesz a laikus elem erősítésére a közigazgatásban. Ez a javaslat irányította a figyelmet a völgységi járási főszolgabírói funkció betöltésének kérdésére. Itt ugyanis hosszabb ideje képesítéssel nem rendelkező személy (a kommunista párt tagja) töltötte be ezt az állást és a főispán beterjesztett javaslatával ezt próbálta véglegesíteni. Az egyik kisgazdapárti bizottsági tag javaslatára a nemzeti bizottság többsége elutasította mind Pest vármegye nemzeti bizottságának elvi javaslatát, mind pedig a főispán előterjesztését a völgységi főszolgabírói funkció betöltésére.

12 (Egyébként a politikai küzdelmek során a javasolt személy — Vér Béla — helyén maradt és évekig betöltötte a völgységi járási főjegyző tisztét — nemcsak nagy politikai körültekintéssel, hanem úgy is, mint a megye egyik legkiválóbb közigazgatási szakembere.) Egy későbbi alkalommal a nemzeti bizottság határozatot fogadott el pl. a közbiztonsági szervek „visszaállításáról" (ez lényegében az új rendőrségi szervezet felállítását jelentette).

13 1945. május 15-én a bizottság napirendjén az alispáni állás betöltése szerepelt. Ennek a vitának két érdekes vonása volt. Az első az, hogy az ülést megelőzően pártközi megállapodás született a kommunista párt jelöltjének támogatására (Senye Sándor közismert szekszárdi közéleti személyiség volt, s e megbízatása előtt néhány hónapon át Szekszárd polgármestere); a kisgazdapárti belügyi államtitkár azonban levélben más személyt javasolt. A kisgazdapárt egyik bizottsági tagja kötelességszerűen előterjesztette ezt a javaslatot, hozzátévén azt is, hogy a jövőben pártja az alispáni állást magának követeli, most azonban a pártközi megállapodást be kívánja tartani. A másik figyelemreméltó vonás az, hogy a kommunista párt egyik küldötte hangoztatta: a nemzeti bizottság nem közigazgatási szerv, az alispán kinevezéséről a főispánnak kell gondoskodnia. Bár taktikai lépésnek is tekinthetjük ezt a megnyilvánulást, ez az első eset arra, hogy megyei szinten a nemzeti bizottság politikai és nem közigazgatási jellegét hangsúlyozták. (Egyébként az alispán behelyettesítését a nemzeti bizottság elhatározta.)

14 1945. június 1-én a megyei nemzeti bizottság újjáalakítja a törvényhatósági bizottságot, amelyet korábban a belügyminiszter a területi aránytalanságok és több párt részvételének hiánya miatt feloszlatott. (A belügyminiszter leirata

15 kimutatta, hogy Szekszárd város képviselete aránytalanul magas volt, míg a járások közül a dunaföldvári az arányos 13 helyett 2, a völgységi 28 helyett 2, 466