Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459
valamivel korábban publikált cikktől eltérően — nemcsak a vezető megyei tisztviselőkről beszél, hanem az összes vármegyei alkalmazottakról, s itt is utal a vezetők „eltávozására". A közigazgatási gépezet mindenesetre nem volt működőképes -állapotban, de a különböző testületi szerveknek is elég hosszú időre volt szükségük, hogy munkájukat elkezdjék. Szekszárdon 1945. február közepétől hozták létre a megyei testületi szerveket, tehát a város felszabadulását követően két és fél hónappal. Ennek okai elsősorban a közlekedési nehézségek voltak. Bár a községekben megindult a politikai élet, létrejöttek a — gyakran különböző elnevezésű — bizottságok, nemzeti bizottságok, ezek képtelenek voltak bármilyen befolyást gyakorolni a megyei szervek megalakítására. (Ehhez hozzá kell tennem, hogy hasonló okok miatt a megyének két politikai központja alakult ki: Szekszárdon és Dombóvárott — meglehetősen eltérő politikai arculattal. Szekszárd és Dombóvár viszonylagos biztonságban nagy befolyással volt a közvetlen környező vidékre. A különböző politikai arculatot és módszereket nagyon eltérő társadalmi képletük és politikai hagyományuk alakította ki. Szekszárdon azonban kezdettől fogva megvolt az igény arra, hogy mint megyeszékhely nagyobb befolyást gyakoroljon a létrejövő politikai-közigazgatási intézményekre, mint bármelyik más, járási központ.) Hogy milyen „széles" területre terjedt ki Szekszárd politikai összefogó és befolyási zónája, arra nézve jellemző, hogy míg az ideiglenes megyei nemzeti bizottságba kifejezetten csak a bizottság negyedrészét, szám szerint 13 tagot választottak meg — csupa szekszárdi lakost, 4 addig az ideiglenes törvényhatósági bizottságot mely községekből állították össze. (Itt is kifejezetten a bizottság negyedrészét hozták csak létre közlekedési nehézségek miatt.) A megye községeinek kevesebb mint 20%-a volt képviselve a bizottságban, méghozzá azok a községek, amelyek Szekszárdhoz viszonylag közel fekszenek: Mözs, Tolna, Sióagárd, Harc, Zomba, Öcsény, Decs, Alsónyék, Sárpilis, Bátaszék, Mórágy, Báta, Bogyiszló, Nagydorog, Tengelic, Szedres és Fadd. 5 Mindennek megemlítésére csak azért van szükség, mert a felsorolt községek körülrajzolják a városból közigazgatásilag elérhető területet, tehát a szekszárdi politikai szervek által befolyásolt övezetet. (A törvényhatósági bizottságba a 17 községből 38 tagot, Szekszárd városából 58 tagot delegáltak; hasonló aránytalanságok szép számmal szerepeltek, mert amíg az ezer lakoson aluli Sárpilis 5 tagot küldött be, addig a négy és fél ezres Fadd 2-t, a három és fél ezer lakosú Tengelic 1-et.) A törvényhatósági bizottság egyébként 1945 júniusának elején alakult újjá. Addig a községek képviselete másodrendű kérdéssé vált; helyébe a pártok képviselete lépett. A kisgazdapárt hagyományos súlyának képletesen szerzett érvényt. A pártok megegyezése alapján a kisgazdapárt a törvényhatósági bizottságban 17 helyet kapott, a többi párt 16—16-ot. (A szakszervezeteknek 17 helyet biztosítottak — nyilvánvalóan azért, mert e képviseletben több párt volt érdekelve. 6 ) Igaz, hogy ez az arány már kompromisszum eredményeként jött létre; a kisgazdapárt több oldalról is megkísérelte ennél magasabb arányú többség megszerzését. Először a párttagság arányában 30%-ot követelt magának, majd az egyik igen befolyásos pártvezető (Taksonyi János) a Parasztszövetség külön képviseletét óhajtotta megvalósítani. A fentebb említett megállapodás a szociáldemokraták javaslatára jött létre. 7 (A Parasztszövetség képviseletét a későbbi hónapokban még számtalanszor felvetették, a kisgazdapárt erejének fokozása 464
