Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459

és a szakszervezeti képviselet gyengítése végett. Azonban a megyében ezek á kísérletek nem vezettek sikerre.) A képviselet egyébként a községekben mind a nemzeti bizottságokban, mind pedig a képviselőtestületekben a legkülönbözőbb volt: a községek egy részében nem is alakult meg minden koalíciós párt — legalábbis az első időszakban. Sokhelyütt pedig sem a nemzeti bizottságokban, sem a képviselőtestületekben nem adtak helyet az újonnan alakult pártoknak. Így a megye német lakosságú területének egy kisebb részén csak a kisgazdapárt jött létre: Alsónánán, Várdombon, Szálkán és Grábócon. Itt az említett testületekbe kizárólag ez a párt küldött képviselőket. (Várdombon a hivatalból részt vevők száma 12 volt, a kisgazdapárt képviseletéé 20 fő.) Volt néhány olyan község, ahol csak két párt működött és képviseltette magát — egyenlő arányban: a kommunista és a kisgazdapárt Mucsin és Kisszékelyben, a parasztpárt és a kisgazdapárt Sárpilisen, Szedresen és Harcon, míg a szociáldemokrata és a kisgazdapárt működött Lápafőn (itt az előbbit 5, az utóbbit 7 személy képviselte a képviselőtestületben).

8 Dombóvárott először csak a kommunista, szociáldemokrata és kisgazdapárt jutott képviselethez egyenlő arányban, a később alakuló pártoknak jóval kisebb képviseletet kívánt adni a nemzeti bizottság.

9 Fontos azt is megállapítanunk, hogy azokban a községekben, ahol a politikai harc viszonylag korán kiéleződött, a különböző szervek létrehozása során új és új arányok kialakítására törekedtek; gyakran fiktív szervek legkülönbözőbb elnevezésekkel tűntek fel. Talán a legjellemzőbb példaként Ozora szerveit említhetjük. Eredetileg a nemzeti bizottság az öt párt 3—3 küldöttéből jött létre (a kommunista, a polgári demokrata, a kisgazda-, a szociáldemokrata és a parasztpártból). Mikor azonban a képviselőtestület megalakítására került sor, már a pártok arányát is erősen megváltoztatták — elsősorban a kisgazdapárt, valamint a kommunisták javára. Az előbbinek 16, az utóbbinak 10 képviselőtestületi tagja volt. Mai szemmel meghökkentő talán, hogy a polgári demokrata pártnak 6 tagú reprezentációja volt, míg a parasztpártnak és a szociáldemokratáknak 2—2. Ehhez járult még 4 „szakszervezeti" tag; méghozzá a földmíves, az ipari és kereskedelmi, a vármegyei, városi és községi alkalmazottak, illetve az állami alkalmazottak szakszervezetéből 1—1 személy.

10 Mindenesetre jellemző, hogy a községek jelentős részében — a megyei, szervek fejlődésétől, sőt kifejezetten akaratától is eléggé függetlenül — állandó vita folyt a pártképviseletről, a különböző szerveken belüli képviseletről, a szakszervezetek és a Parasztszövetség szerepéről stb. Az is jellemző, hogy a betelepítések után ezek a problémák újra felvetődtek. IV. összetételükben viszonylag szilárd szervekként működtek a megyei testületi szervek, különösképpen pedig a nemzeti bizottság. Ezt úgy kell értenünk, hogy a pártok képviseletének aránya érintetlen maradt, míg magukat a tagokat a pártok elég gyakran cserélgették — a pártokon belül kialakult személyi és politikai igényeknek megfelelően. (Egyetlen jelentős változásnak azt tekinthetjük, hogy még 1945-ben a nemzeti bizottságba párton kívüli tagként a katolikus és az evangélikus egyház egy-egy lelkésze is bekerült — sőt az utóbbi az elnöki 30 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 465