Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399
ban készült szabályrendeletet, állandó módosítás alatt van a nyugdíj-szabályrendelet, 272 s visszatérő kérdés a minimális létszám megállapítása. 1939-ben 10 díjnoki és 6 kisegítő szolgai állást szerveznek, 273 mert a 12 szellemi ínségmunkástól és 6 napszámostól, akiket a munkaerő pótlására alkalmaztak, havi 50 Pért „embertelenség komoly, lelkiismeretes és kitartó munkát követelni". 1937. decemberi közgyűlés újraalkotja, majd 1938 nyarán kihirdeti a „vármegye községei területén tartott országos és heti állatvásárok, továbbá az állatkiállítások és állatdíjazások rendtartásáról" szóló szabályrendeletet. 274 1939-ben ismét módosítani kellett a lótenyésztésről alkotott szabályrendeletet, mert bele kellett iktani a lótenyésztési bizottság szervezetét. 275 Módosítják a gyámpénztári szabályrendeletet (kamatfelszámítás), 27C az állatorvosok magángyakorlatának díjazását, 277 emelik az útbiztosok képesítését. 278 Már a háború felé való menetelést jelenti a házaló kereskedés eltiltásáról szóló szabályrendelet, melyet a határhoz közelebb fekvő községekben tiltanak meg először. Egyedül a hadigondozott házalóknak engedik meg munkájukat továbbra is. 279 Üj szabályrendelet a fűszerpaprika-készítő ipar gyakorlására jogosító iparengedélyek számának korlátozásáról szóló. 1937-ben ugyanis az iparügyi miniszter a fűszerpaprika-készítő ipar gyakorlását engedélyhez kötötte s erre vonatkozóan hozott a. vármegye szabályrendeletet. A vármegye nem mondja ki újabb engedély kiadásának tilalmát, csak annyit rögzít le a szabályrendeletben, hogy újabb engedélyt „csak közérdekből indokolt szükség esetén lehet kiadni". 280 A harmincas évek második felében a szociálpolitika lesz a kormányprogramnak az az ága, ahol ha kirakatilag is, de itt-ott részeredményeket lehet felmutatni. Pécsi helyi szociálpolitikai kísérletek után, melynek élén Pécs akkori szociális tanácsnoka, Esztergár Lajos állott, több országos kísérletet hajtottak végre, amelyekben fiatal lelkes népművelők, szociálpolitikusok, mezőgazdasági és közigazgatási szakemberek vettek részt, hogy felmérjék az ország szociálpolitikai térképét, javaslatokat tegyenek a szociális helyzet javítására. Persze mindez kapitalista körülmények között történhetett, melynek hátulütője az imperialista kormánypolitika volt. Ennek a szociálpolitikai •tevékenységnek egyik ága a vármegyénként létrehozott közjóléti alap megteremtése volt, 281 amelyet a 198.000/1937. BM. körrendelet előírásai nyomán az 1937. évi szeptemberi közgyűlésen Tolna vármegye is megalkotott. A vármegyei közjóléti alap létesítéséről és vármegyei közjóléti bizottság szervezéséről szóló szabályrendelet szerint az alap rendeltetése az volt, hogy az önkormányzati igazgatás részéről a vármegye területén, „különösképpen a kis- és nagyközségekben az általános népvédelem, tehát a közjólét előmozdítása érdekében mindazok az intézkedések megtétessenek, amelyek a helyi viszonyok alapján célszerűek és szükségesek". Az alap bevételei voltak az állami, a vármegyei és a községi hozzájárulások, a társadalmi segélyek, valamint a vármegyei jótékonyoelu és egyéb esetleges bevételi források e célra fordítható jövedelmei. Az utalványozás az alispánt illette. Az ő irányítása alatt egy közjóléti bizottságot hoznak létre 33 taggal, melynek felét a törvényhatósági bizottság választja saját tagjai közül, másik felét „az alispán hívja meg a vármegye érdemes és tekintélyes lakosaiból". A bizottság a hatóságokat szociális munkájukban támogatja, a szociális helyzetet megfigyeli, észlelésének eredményeit a hatóság tudomására hozza és a megoldásra javaslatot tesz. 445
