Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

A közigazgatási reformok végrehajtása A közel fél évszázad óta ígért közigazgatási reformok megvalósítása a húszas évek végén immár elodázhatatlanná vált. Hosszú vajúdás után megszületett a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 :XXX. te, mely némileg átalakította a vármegyei és a törvényhatósági városi közigazgatási szervezetet. A vármegyei állandó bizottság helyett kisgyűlést szervezett, amely a közgyűlési ügyek előkészítése mellett kisebb, eddig a közgyűlés elé tartozó ügyekben döntött. Átalakította a törvényhatósági bizottságot. Az eddig 50%-ot kitevő virilisek az összes tagok 2/5-ére csökkentek s az így megállapított taglétszám háromszorosát kitevő legtöbb adófizetők önmaguk közül választották ezentúl a virilis tagokat. Ugyancsak 2/5-re csökkentették az összes választók közül választott tagok számát, míg a fennmaradó 1/5 részen osztoztak a vallásfelekezetek képviselői, az érdekképviseletek választottai, az örökös tagok, a hivatali tagok és a szakszerűség képviselete címén a vármegyében működő szakigazgatási ágak vezetői. A törvény emelte a közigazgatási képesítést, bevezette a gyakorlati közigazgatási vizsgát, rendezte a fegyelmi eljárást s egyszerűsítette a közigazgatási eljárást. A törvény gondosan őrködött az uralkodó osztályok hatalmának a vármegyei közigazgatásban való változatlan fenntartásán s ennek megfelelő volt az a szabályrendelet-alkotás is, amelyet a törvény a végrehajtás során átengedett a részletkérdések szabályozásában a helyi önkormányzatoknak. A törvény végrehajtása során alkotott a törvényhatósági bizottság szabályrendeletet „a törvényhatósági választókerületekről és az egyes választókerületekben választandó törvényhatósági bizottsági tagok számáról".

229 Ezt a belügyminiszter 79 238/1929. III. leiratával oly időben hagyta jóvá, hogy az alispán már november 1-ével életbe is léptethette.

230 A november 20-i közgyűlés ugyancsak a törvény végrehajtása során megalkotta „a közgyűlések tartásáról, az elnöklésről, az ügy- és tanácskozási rendről, a névszerinti és titkos szavazásról, a költségvetés, a zárszámadás tárgyalásának módjáról, valamint a kisgyűlés tagjainak választásáról, ülései számáról és ügyrendjéről" szóló szabályrendeletet. A vármegye továbbra is három rendes közgyűlést tartott, míg kisgyűlést havonként legalább egyet kellett tartani.

231 Külön hoztak ugyanekkor szabályrendeletet a kisgyűlés tagjainak számáról. Ebben úgy intézkedtek, hogy a már előbbi szabályrendeletben elhatározott 24 tagsági helyre legalább 6 kerüljön az

1 összes választók közül választottak csoportjából, legalább 6 a virilisek közül, legalább 2 az érdekképviseleti tagokból, míg a fennmaradó 10 tagsági helyet a törvényhatósági bizottság a választásra jogosult bármely csoportból, tehát az örökös tagok közül is szabadon töltheti be.

232 A társadalombiztosítási törvények egy lépéssel előbbre vitték a nyugdíjak egyesítését is. 1929-ben kihirdették „a vármegyei és községi alkalmazottak nyűg ellátásáról" szóló szabályrendeletet, amely egyesített vármegyei nyugdíjalapot hozott létre, és az összes vármegyei és községi alkalmazottak, valamint a már nyugdíjazottak ellátását aprólékosan rendezte. Magát a szabályrendeletet valószínűleg már a 160.224/1924. BM. rendelet alapján alkották meg, most került sor az 1929 :XXX. te. egyes rendelkezéseinek megfelelő átdolgozására és az egységes rendezésre.

233 Noha 1930. évben már érezhető volt a gazdasági válság, ennek nyomát még a helyi jogszabályalkotásban nem látjuk. Módosítják a községi és kör-140