Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399
Ez évben még módosították és az 1927:XXI. tc.-kel összhangba hozták a községi kör- és segéd jegyzők szabadságidejéről s ezzel kapcsolatos helyettesítéséről 1911-ben alkotott szabályrendeletet, 220 az 55.863/1926. KM. rendeletnek megfelelően pengőben állapították meg a hordójelzési szabályrendeletben lerögzített díjakat, egyben pedig állandó összegben megállapították a hordó jelzők fizetését. 221 Miután a belügyminiszter tovább makacskodott és megtagadta a tanítók napidíjának felszámítását a községek terhére, ha az általános tanítóegyesület ülésein részt akarnak venni, úgy látszik ezt az alispán az adminisztratív tutela olyan túlzásának tartotta, hogy <a vármegyei hivatalos lapban az összes önkormányzati hatóság tudomására hozta. 222 Utolsó tevékenység volt ez évben — megelőzve a következő évi közigazgatási reformot —a közgyűlések tartásáról szóló vármegyei szabályrendelet módosítása. Az .1887-ben hozott szabályrendelet három rendes közgyűlésről beszél. Ugyanezt most is fenntartják, de a rendes közgyűlések időpontjait az eddigi gyakorlatnak megfelelően megváltoztatják. Egyébként a véghatározat utal is már a készülő közigazgatási reformra, amely a kérdést hosszabb időre rendezi. 223 1929. év elején még a rendes közigazgatási problémák rendezése folyt tovább. Módosították az állatorvosi körökről szóló szabályrendeletet, 224 kihirdették a gazdasági cselédek részére bérlevél kiállításának kötelezővé tételéről 1928-ban újraalkotott s végre jóváhagyott szabályrendeletet. 225 Űj szabályrendeletet is fogadott el az április 16-i közgyűlés: a gyümölcsfák kártevői ellen való kötelező védekezésről. Mint az indokolás mondja: „A tapasztalat bizonysága szerint a tervszerű és rendes gyümölcsfavédelem általában az ismeretlen fogalmak közé tai^tozik s ha akad is egy-két gazda, aki időt és költséget nem kímélve küzd a fák állati és növényi kártevői ellen, a legtöbb gyümölcsfa-tulajdonos semmit sem tesz gyümölcsfái pusztulásának megakadályozása érdekében". Ha tehát nincs általános és kötelező rendelkezés, nagy értéke'k -mennek veszendőbe. Addig is, míg e kérdést országosan nem szabályozzák, a vármegye kezdeményezni akart a szabályrendelet alkotásával. 226 A társadalombiztosítási szabályozás a már említett betegségi biztosításra vonatkozó szabályrendeleten kívül az öregségi biztosítással kapcsolatban is eredményezett egy új szabályrendeletet. Az április 16-i közgyűlés alkotta meg a „törvényhatósági és községi tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak, valamint ezek hozzátartozóinak öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére az 1928. évi XL. tc.-nek megfelelő ellátása tárgyában" szabályrendeletét. A törvény végrehajtása során az 5630/1928. ME. számú rendelet ugyanis elrendelte a törvény rendelkezéseinek megfelelő szabályrendelet alkotását, hogy azok a törvényhatósági, illetve községi alkalmazottak is biztosítva legyenek, akik a nyugdíj-szabályrendelet szerint eddig nyugdíjat nem élvezhettek. Ezek ugyanazt az ellátást kapták meg ezentúl, mint amit az 1928:XL. te. az iparban kereskedelemben, bányászatban és kohászatban dolgozók és ezek hozzátartozói számára biztosított. Mint tudjuk, ez az összeg nagyon kicsiny volt és csak 10 év után, 1939. január 1-én kezdődött meg a folyósítás, de az előbbi teljesen rendezetlen állapothoz képest, előrelépést jelentett. 227 Az alkalmazottak nyugdíjellátását szolgálta a május 14-i közgyűlésen a „Tolna vármegyében állami kezelésben levő erdőknél és kopár területeknél alkalmazott és a közös erdőőrzési szervezetbe tartozó járási erdőőrök, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról" alkotott szabályrendelet, mely felállította a járási erdőőrök nyugdíjalapját és megteremtette a nyugellátás minimális feltételeit. 228 439
