Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399
A fonóházak szabályozása A Gyűjtemény megjelenése után még a század végén egy néprajzi szokás megrendszabályozásáról kell a jogszabályalkotás során megemlékeznünk. Elterjedt Tolna megyei, sárközi szokás szabályozását szolgálta egy 1897-ből való Tolna megyei Szabályrendelet a fonóházakról. 85 A fonó — néprajzosaink megítélése szerint — már Árpád-kori szava nyelvünknek, 86 ugyanilyen régi szokás lehet a társas, „kalákás" fonó is. Társas szokás lévén nem folyhatott le csendben, szórakozás és mulatság nélkül. Már XVI— XVII. századbeli íróink, sőt törvényeink is kikelnek a legényes és éjszakába nyúló kendermunka „botránkoztató" folyása ellen. Ügy látszik a fonóházak problémája Tolna vármegye hatóságát is foglalkoztatta, mert az uralkodó osztály megítélése szerint ott történő visszaéléseket, a kihágási törvény alapján kívánta büntetni. A szabályrendelet meghatározta a fonóház jogi fogalmát is, amikor azt olyan helyiségnek tekinti, „amely a fonás céljából, vagy annak ürügye alatt rendszeres társas összejövetelek színhelyéül szolgál, vagy ilyen célra béreltetik, s amelybe egy-egy idényen át díj fizetés ellenében, vagy a nélkül is a résztvevőknek szabad belépése van". A szabályrendelet szerint fonóház nyitásához előzetes hatósági engedély kell, amit csak a főszolgabíró adhat. A további szakaszok meghatározták az engedélyadás feltételeit és a fonóházak használatát. Engedélyt csak „erkölcsi szempontból kifogástalan megbízható egyén" kaphatott. Olyan épületekben, melyben valamely nyilvános jellegű üzlethelyiség (korcsma, kávéház, bor-, sör- vagy pálinkamérés) már van, fonóház nem engedélyezhető. (2. §.) Az összejöveteleken nem vehetnek részt 14 éven aluliak (3. §) s azok, akik részt vesznek, sem maradhatnak 11 óra után. (4. §.) Hogy itt nem csak egyszerűen un. erkölcsi kérdésről van szó, vagyis két nem közötti társas érintkezés kérdéséről, mutatja, hogy a szabályrendelet az engedélyezett fonóházakat a rendőrhatóság állandó felügyelete alá helyezi, ahova az ellenőrzés gyakorlása végett a rendőrközegek bármikor beléphetnek. (5. §.) A szabályrendeletbe foglalt szabályok megszegőit — a község szegényalapja javára szolgáló — 2—50 Frt-ig terjedő pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetén 12 órától 5 napig terjedő elzárással fenyegették. Ha pedig ez engedélyes az összejövetelre 14 éven alulit beengedett, vagy a zárórát megszegte, engedélyét meg kellett vonni. (6—7. §§.) A fonóházakról szóló szabályrendelettel le is zárhatjuk Tolna vármegye jogszabályalkotásának XIX. századi szakaszát s átlépjük a századfordulót. A századeleji törvényalkotás hatása Tolna vármegye szabályrendeleteire A század elején az imperializmus korába jutó Magyarország közigazgatásában csak viszonylag voltak felmérhetők annak káros hatásai. Minden bizonynyal jelentkeztek ezek az egyre sűrűsödő aratósztrájkokban és a közigazgatás azokra következő retorziós jelenségeiben. Élesedett a nemzetiségi harc s a .megmozdulásokat követő elnyomás. Ugyanakkor azonban megfigyelhető a közigazgatásban a partikularizmus sok vonatkozásban való felszámolása, az egységes eljárásra, ügyvitelre való törekvés. Ez hosszabb távon nem kedvezett a vármegyei jogszabályalkotásnak, de segített rendet teremteni a szabályrendeletek 27 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 417
