Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Csizmadia Andor: Jogszabályalkotás Tolna megyében • 399

össze a zárszámadást, és a számvevővel együtt elkészíti a költségvetési előirányzatot. Őrzi a rábízott szerződéseket, kötelezvényeket és más okmányokat. (23—25. §§.) A főszámvevő vizsgálja át a számadásokat, útiszámlákat, teljesíti a számfejtéseket. Ö állítja össze a statisztikai kimutatásokat, őrzi a vármegyei leltár egyik példányát. A községi költségelőirányzatokat és számadásokat rendszerint az alszámvevő vizsgálja meg. (26—29. §§.) Fontos szerepet tölt be a főlevéltárnok, a vármegyei levéltár felelős őre és kezelője. Ö vezeti a szükséges Tárgymutatókat, Sorkönyveket. Az iratokba a felék a főjegyző engedélyével tekinthetnek. Az allevéltárnok mindezekben az ügyekben segédkezik. A selejtezés elrendelése a közgyűlés hatáskörébe tartozik. (30-41. §§.) A feudális korból maradt tisztsége volt Tolna vármegyének a „várkapitány". Az ő kötelessége a vármegyei székházra s annak összes tartozékaira gondosan ügyelni. Főnöke a szolgaszemélyzetnek. Ö ügyel fel a megyei ingóságokra, gondoskodik a fűtőanyag tárolásáról, a szolgaszemélyzet ruházati cikkeiről, a vármegye szükségleteiről. Lehetőleg állandóan a vármegyeházán tartózkodik. Ha elhagyja az épületet, tartózkodását mindenkor közli a kapussal. (44—53. §§.) Az ún. „szolga-személyzet" 2 kapusból, 1 őrmesterből, 1 szobakáplárból, 4 hivatalszolgából, 1 árvaszéki hivatalszolgából, 2 lovashajdúból, 1—1 (összesen 8) főés alispáni, főjegyzői és főszolgabírói tiszti csatlósból és 5 járási hivatalszolgából állott. Elnevezésükben és feladataikban még a feudális kor maradványai éltek tovább. Ezeket valamennyit vármegyei ruházattal látták el. Az iktató, illetőleg a kiadó gondoskodik az ügyek iktatásáról, kezeléséről, a határidők nyilvántartásáról, a kiadó pedig az ügyiratok lemásolásáról, expediálásáról. (54—70. §§.) Mindegyik tisztviselőhöz a megfelelő számú iroda- és kezelőszemélyzet lett beosztva. A külső tisztviselők a vármegyének a járásokba kihelyezett tisztviselői voltaik. E járásoknak nem volt önkormányzatuk, a községek és a vármegye közé ékelődtek, a községek felügyeletét látták el és az I. fokú hatósági teendőket végezték mindazokban az ügyekben, amelyekben a községeknek hatósági jogkörük nem volt. A járás élén a főszolgabíró állt, mint „a járásnak felelős első tisztviselője", ő végzi a szabályrendelet szerint a járás összes közigazgatási teendőit és első fokon határoz a fennálló törvények, szabályrendeletek és „szokás" által illetőségéhez utasított ügyekben. (71. §.) A szabályrendelet részletesen is felsorolja a főszolgabíró teendőit: a) végrehajtja a törvényt, a kormányrendeletet, törvényhatósági szabályrendeletet, ítéletet és határozatot, b) eljár katonai ügyekben, c) támogatja a „törvényes" adóbehajtásban eljáró közegeket s az elemi csapások miatt járó adóelengedés érdekében szemlét tart, d) behajtja a beszedés végett hozzá utalt pénzbeli igényeket, díjakat és pénzbüntetéseket s azokat beszállítja, e) támogatja a népnevelés ügyét és eljár a hozzáutalt ügyekiben, f) foganatosítja a különböző hatóságok megkereséseit; felügyel a községi bíráskodásra, eljár árvaügyekben (1877:XX. te. 175. és 184. §§), g) „különös gondot fordít a személy- és vagyonbiztonságra, melynek jelentékenyebb megzavarása esetében rögtön jelentést tesz az alispánnak és a helyszínen megjelenve, addig is rendelkezése alatti eszközök felhasználásával felelős a rend és nyugalom helyreállításáért. E végre rendelkezése alatt áll a községi és az illető szakaszbeli m. kir. csendőrség". Részletesen szabályozza a szabályrendelet a főszolgabíró hatáskörét h) bűneseteknél. Ilyenkor a rendőri „előnyomozást" teljesíti. A bűntetteket és 408