Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

A járási főszolgabírói hivatalokban megtartott alispáni ellenőrző vizsgálat számtalan esetben nem volt képes felfedezni a kisebb-nagyabb szabálytalanságokat, sőt az is megtörtént, hogy az alispán az egyik „járás főszolgabírói hivatalában megtartott alispáni vizsgálat során több szabálytalanságot elnézett, mulasztásokat figyelmen kívül hagyott".

106 Látható, hogy Szévald Oszkárt a vizsgálati jelentés nem túlzottan kímélte. A miniszteri tanácsos pl. egyhelyütt nyíltan leszögezte, hogy a vármegye alispánjának, mint másodfokú büntetőbírónak ítéletei és végzései tartalmilag is kifogásolhatók, nem is beszélve arról a nem valami dicséretes tényről, hogy az ellenőrzés az ügyek nagy tömegére bukkant, amelyekben az alispán csak kettő, három, négy, sőt nem egyszer öthavi késedelemmel intézkedett.

107 Az alispáni hivatal vizsgálata nyomán elénk táruló kép alapján, s az ellenőrök által gondosan összeállított „vádpontok" áttekintése után csak egyetérthetünk a vizsgálatot vezető Hermán Bélával, aki az alispán működésével kapcsolatos aggályait nem rejtette véka alá. „összegezve a vizsgálat eredményét, megállapítást nyert — hangsúlyozta a miniszteri tanácsos —, hogy az alispán működése nem felel meg távolról sem azoknak a követelményeknek, amelyek a közérdekből támaszthatók... Intézkedései az egységes közigazgatást nem szolgálták. A céltudatos, szakszerű irányításnak semmi nyoma sem volt feltalálható."

108 Bizonyos, hogy a megye közigazgatási színvonalára nem gyakorolt kedvező hatást Szévald Oszkár érdemi ügyintéző tevékenysége, — nézetünk szerint — a nagyobb hibát az alispán azzal követte el, hogy az alsóbb szintű igazgatást nem ellenőrizte behatóan, s az esetenként teljesített hiányos és igen felületes hivatali felügyeleti vizsgálatai során „semmi különösebb, érdemlegesebb észrevételt nem tett, pedig arra — mint később magunk is látni fogjuk — igen sok komoly ok és alkalom kínálkozott".

109 Ezek után joggal állapította meg a bizottsági jelentés, hogy Szévald Oszkár a járási tisztviselőktől nem követelt komoly munkát és „sok esetben igen elnéző volt".

m Az elnézés azonban — úgy tűnik — nem csupán az alispánnak volt gyenge oldala. A felsoiíolt vádpontok ugyanis komolyabb fegyelmi büntetést is megalapozhattak volna. Ezzel szemben — a belügyminiszter Hermán Béla javaslatára — eltekintett a fegyelmi eljárás lefolytatásától, s az alispán hosszú szolgálatára is tekintettel „kivételesen" elegendőnek tartotta, hogy Szévald Oszkárt figyelmeztesse arra, hogy a jövőben „hivatali kötelességeit lássa el és főként a felügyeleti jogkörét hatályosabban gyakorolja".

lli b) A belügyminisztériumi vizsgálat az alispánon kívül a vármegye többi központi tisztviselőjének munkájára is kiterjedt. Dr. Hagymássy Zoltán főjegyző tevékenységéről szólva a miniszteri tanácsos a „kiküldött kómpróbák útján" megállapította, hogy bár a helyi igazgatás felületes ellenőrzésének hibájába a főjegyző is beleesett, ám egyébként munkáját megfelelő szakértelemmel és késedelem nélkül végezte el.

112 A központi ellenőrzés lényegében elismerően nyilatkozott Morvay László másodfőjegyző működéséről is. A közigazgatás munkáját kifogástalannak minősítette, s ami ritkaságszámba ment, megállapította, hogy a kihágási ügyeket is — néhány kifogásolható vagy késedelmes döntés ellenére — „általában kielégítő szorgalommal végezte".

113 388