Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371
tási eljárásának, belső ügyvitelének és pénzkezelésének megvizsgálását, az egyes tisztviselők tevékenységének ellenőrzését elrendelő döntéséről. 97 A miniszter a vizsgálat foganatosításával dr. Hermán Béla miniszteri tanácsost bízta meg. A központi revízió híre a vizsgálat eredményének ismeretében — úgy hisszük — nem okozhatott nagy örömet a megye tisztségviselőinek körében. Mindannyian tudhatták, hogy a kormánynak félévente megküldött közigazgatási bizottsági jelentések, 98 s a törvényhatósági bizottsági gyűlésekre elkészített időszaki alispáni jelentések a megyei adminisztráció munkájának meglehetősen kiretusáít képét jelentették csupán. A hivatalvizsgálattal megbízott bizottság 99 előtt hamar kirajzolódtak a helyi igazgatási apparátus hibátlannak közel sem nevezhető tevékenységének kontúrjai, gyenge pontjai. Az alispáni hivatal s az egyes járási főszolgabírói hivatalok közigazgatási gyakorlatában a Belügyminisztérium emberei súlyos hiányosságokat is észleltek, s ezekről a miniszternek írott jelentésükben sem hallgattak. 1. Az alispáni hivatal működése: a) A központi ellenőrök az alispáni hivatal működésének áttekintésével kezdték a minisztériumhoz küldött, egy cseppet sem hízelgő összefoglalójukat. Már a jelentést bevezető sorok sem bíztattak semmi jóval. A vizsgálatot vezető miniszteri tanácsos minden köntörfalazás nélkül megállapította: „Szévald Oszkár alispán működése nem egészen kielégítő. Kifogás tárgyává tehető a működése mind az érdemi intézkedések helyessége és szabályossága, mind az intézkedések gyorsasága és végül a felügyeleti jog gyakorlása szempontjából". m A revizor precízen pontokba szedte a vármegye alispánjának tevékenységében észlelt hiányosságokat. Megállapította, hogy az érdemi intézkedések helytelensége és szabálytalansága leginkább a pénzügyi döntések terén volt észlelhető. így az alispán a különféle vármegyei alapokból több esetben is szabálytalan utalványozásokat teljesített, ám az sem volt ritka, hogy az alapok tulajdonába tartozó ingóságokat a vármegye törvényhatósági bizottságának jóváhagyása nélkül idegenítette el. 101 Előfordult az is, hogy az alispán a pénzkiutalásokat „saját szakállára" végezte el, anélkül, hogy a szükséges kormányhatósági vagy törvényhatósági bizottsági jóváhagyást megszerezte volna. Szévald Oszkárról mégsem mondhatnók el, hogy pénzügyi kérdésekben teljesen járatlan volt, sőt még azt is fel kell tételeznünk, hogy némi gazdasági érzékkel és ügyességgel is rendelkezett. Legalábbis erre utal a vizsgálati jelentés 4-es „vádpontja": „a vármegyei vegyes alap között kezelt rendelkezési alap rendeltetésére vonatkozólag nem volt közgyűlési határozat és nem lehetett megállapítani, hogy bevételét honnan nyeri az alap". 102 A bizottság azonban nem csupán gazdasági téren kifogásolta Szévald alispán könnyed vonalvezetésű ügyintézését. Az ellenőrzés kimutatta, hogy a vármegye első tisztviselője a járási főszolgabírói hivatalok felügyelete 103 során sem 1928-ban, sem 1929-ben „nem járt el azzal az alapossággal és mindenre kiterjedő gondossággal, mely tőle joggal elvárható lett volna". m A bizottság álláspontja szerint azt, hogy a megye csaknem valamennyi járásában súlyos szabálytalanságok történtek, 105 nagyrészt ezzel lehet megmagyarázni. 25* 387
